Jason van kutyád?

Az órák többi része nagyon unalmas volt. Valahogy nem kötött le, hogy hol helyezkedik el Magyarország, vagy pedig ismétlés a II. világháborúról...én csak egy valamin gondolkoztam. Vagyis valakin. Bálinton. Miért csinálja ezt? Miért ő van megsértődve? És miért nem kapott el? Még mindig fáj a fenekem...:(
 Tanítás után hazaindultam. Otthon gyorsan megírtam a leckém, és felnéztem a netre. Szerencsémre fent volt Cinti:
Vani: sziaa..:/
Cinti: szia, mi a baj? :O
Vani: Bálint...miért ő van felháborodva???:o
Cinti: jaj hagyd már! kit érdekel? :)
Vani: engem bakker mert....egyszerűen nem tudom, miért !!!!!!
Cinti: nyugi, Ness. semmi para szerintem ! ne foglalkozz vele!
Vani: hát jó. de most sztem lépek, fel akarom hívni még Jason-t is.
Cinti: okés, menj! puszi szia :*
Vani: szia :(
Kiléptem FB-ról, és tárcsáztam Jason számát.
-Szia, Nessa!-köszönt bele lelkesen a telefonba Jason.
-Szia Jason.-köszöntem én is lehangoltan.
-Mi a baj?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódott értem. Tényleg.
-Semmi, csak Bálint...-kezdtem magyarázni, de félbehagytam, mert nem akartam untatni.-Mindegy, nem is ezért hívtalak. Hanem azért, hogy nem jöttök-e ki a térre a haverjaiddal majd hétvégén? Én is kihívok pár embert, mehetnénk kosarazni, vagy valami...
-De, persze! Hívok valakit, aztán majd megbeszéljük a részleteket okés?
-Oké, köszi.-mondtam, és kicsit jobb lett a hangulatom.
-De most muszáj leraknom, mert ki kell vinnem sétálni Tapit.-mondta sietősen.
-Hogy kit?-kérdeztem nevetve.
-Ja, kaptam most egy kutyust.-mesélte.
-Értem.-mondtam, és támadt egy jó ötletem.-Én nem mehetek veletek?
-De,persze. Gyere! Megyünk érted Tapival.-mondta röhögve, mire én is elmosolyodtam.
-Oké, várlak téged.Vagyis titeket.-esett le, hogy ketten vannak a kutyával.
-Na jó szia!-nyomott ki röhögve. Gyorsan ledobtam az ágyamra a telefonom, és leszaladtam anyuhoz.
-Mi az kincsem?-kérdezte miközben éppen valamit kotyfasztott a konyhában. Vagyis főzött.
-Megyek Jason-nel kutyát sétáltatni, oké?-kérdeztem, és felvettem a cipőm.
-Oké. De siessetek haza!-mondta anya,én meg bólintva felvettem a kabátom.

1. díjam *.*

Köszönöm ! :)

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3. Tegyél fel 11 kérdést.

4. Küld tovább 11 embernek.

11 dolog rólam:

1. 6.-os vagyok.

2. kedvenc könyvem: SZJG FOREVER <3

3. táncolok hobbi szinten :)

4. nyarat jobban szeretem mint a telet.!

5. Budapesten lakom.

6. nem rég kezdtem blogolni.

7. szeretek suliba járni, de nem a tanulás miatt, hanem a barátok miatt..*-* BEST CLASS :*

8. a sulink előtt van egy park, és oda szoktunk kiülni a haverokkal, legtöbbet nyáron.

9. kedvenc tantárgyam: infó, tesi *.*

10. imádom lakkozni a körmöm *-*

11. imádom a csokit :))

11 kérdésre válasz:

1.Mi lesz a következő blogod címe? 

- nem tudom, egyenlőre nem akarok új blogot. :)

2.Mi az a oldal amit naponta meglátogatsz?

- H A P P Y, a facebookon, mert admin vagyok.! :)

3.Milyen gyakran változtatod a számítógépeden a hátteret?

-már egy ideje nem váltottam át, most Simses.

4.Melyik hírességgel töltenél el együtt egy napot?

-Benjamin Lasnier. <3 :)

5.Hogyan szeretnéd megünnepelni a következő szülinapodat?

-Elmennénk a barátaimmal Los Angeles-be . :DD :)

6.Melyik a kedvenc városod?

-Ahol nem voltam: Los Angeles. Ahol voltam: Budapest, Balaton. <3

7.Általában hogyan jön az ihlet?

-kiülök a kertbe, és gondolkozom.

8.Mi a kedvenc blogod?

-nincs kifejezetten kedvencem, Nessa blogját/blogjait szeretem.

9.Hány blogra vagy feliratkozva?

-max. 2 :DDDD

10.Mikor döntöttél úgy hogy blogozni kezdesz?

- 2 hónapja kb.

11.Minek tanulsz tovább?

-Nem tudom még, de már gondolkoztam rajta. Fotós szeretnék lenni, mert az megy.! :)

 

11 kérdés:

1. Mióta blogolsz?

2. Hol laksz?

3. Van kedvenc blogolód? Ha igen, ki az?

4. Melyik blogodat szereted a legjobban?

5. Hova szeretnél legjobban eljutni az egész világon?

6. Melyiket szereted jobban? Tél vs Nyár

7. Hány blogod van?

8. Kedvenc könyved mi?

9. Melyiket szereted jobban? Facebook vs Twitter?

10. Ki a példa képed?

11. Kedvenc számod mi?

11 ember akinek küldöm:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.

 

Bizalom gyakorlat..

-Rendben. El kell kapnod.-adta az utasítást a phsziológus. Mindenki elcsodálkozott, mondjuk, én számítottam rá, hogy valami ilyesmi lesz. 
-Oké.-mondta körberöhögve Bálint. Zsuzsa néni Bálint mögé állt,és hátradőlt. Bálintnak sikerült el kapnia, de látszott rajta, hogy kicsit mást is akart...XDDD
-Rendben, ez jó volt.-tapsikolt a nő.
-Köszke, tudom.-mondta röhögve Bálint. Zsuzsa néni amúgy egyáltalán nem volt zavarban, ellentétben az osztályfőnökünkkel, akin látszott, hogy miattunk eléggé zavarban van, amiért ilyeneket csinálunk..
-Rendben. Mindenki válasszon egy párt. Fiú-lány párok legyenek.-tapsolt még egyet a nő.-Ha ez megvolt, csináljátok ugyanezt meg.-utasította. Bálint egyből Erikát választotta, és Bálint Erika karjaiba esett, és sajna összeestek.-Úgy értettem, a fiú kapja el a lányt.-kuncogott a pszhiológus, és az ofőnk mellé sétált. Nevetve váltottak pár szót, és a tekintetük ránk szegeződött.
Riadtan tekintettem körbe, hogy ki legyen a párom. Persze, Dani párja Dóri volt, őt ki is lőhettem. Mondjuk, eléggé megbántott de mellette éreztem volna jól magam. Aztán Janira pillantottam, aki óvatos mosolyra húzva a száját, odajött hozzám.
-Eshetek a karjaidba?-kérdeztem, és egy másodperc múlva egyszerre nevettünk fel.

-Persze, gyere.-intett, és megcsináltuk a feladatot.
-Oké, ez megvolt. Most cseréljetek párokat. A lányokat adjátok eggyel jobbra.-mondta Zsuzsa néni. Közömbösen néztem a jobb oldalamon álló fiúra aki...Dani volt. Szuper! :P
Lassan sétálva Dani elé léptem és szikrázó tekintettel néztem rá.
-Elkapsz?-kérdeztem, mire kínosan felnevetett.
-Aha.-válaszolta.
Hát, gondoltam, hogy elkap. Gondoltam, hogy megbízhatok benne ezek után. Gondoltam, újra lehetnénk együtt. De ő még arra sem képes, hogy elkapjon! 
Ugyanis, amikor dőltem hátra direkt félreállt én meg fenékre estem.
-Jaj, bocsi, már dőltél?-kérdezte gúnyosan. Lassan felálltam, és fájlaltam a fenekem.-Bocs.
-Semmi gond.-mondtam cinikusan.
-Dániel, ez meg mi volt?-kérdezte az osztályfőnök.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy jön.-füllentette. Na persze. Kösz, Dani. Kedves vagy..:(

Következő nap reggel felkeltem. Nagyon álmos voltam, mert Dinával sokáig beszélgettünk még Facebookon is.
***
Amikor beértem a suliba, odajöttek hozzám a fiúk.
-Mi volt a bajod?-kérdezték.
-Semmi, nem tudom.-füllentettem, és arrébb mentem.
Ofő órával kezdtünk. Bejött az osztályfőnökünk, Beatrix néni, és egy másik nő is vele tartott. Fucsálva néztük, de ő csak mosolyogva nézett ránk.
-Jó reggelt gyerekek! Ő itt Zsuzsa néni, az iskola pszhiológus.-mutatta be az ofő a nőt.
-Sziasztok! Bejöttem hozzátok, mert gondoltam, csinálhatnánk bizalom gyakorlatokat, meg stb.-mondta Zsuzsa néni, aki eléggé fiatalka volt, így a fiúk elkezdtek röhögve egymásra nézni.
-Rendben.-mondtuk bólogatva.
-Oké, akkor kezdjük. Mindannyian üljünk egy körbe! Húzzátok ide a székeiteket!-utasította a nő. Elkezdtünk rendezgetni, és sikerült hosszas huza-vona után beülni egy körbe.-Jó, ha ezzel megvagyunk, kérek egy önként jelentkezőt.
Dani egyből jelentkezett.
-Majd én!-mondta, de Dóri egyszer csak lecsapta a kezét.
-Megőrültél?-kérdezte idegesen.-Te biztosan nem!
Dani duzzogva letett a kezét, és helyette Bálint jelentkezett.
-Jó, gyere!-hívta magához a nő..hogy ebből mi lesz......

Dina! :)

Másnap apuék felkeltettek, hogy indulnunk kell.
-Jaj, de anya!-sopánkodtam.-Nincs kedvem hazamenni. Még egy kicsit hagy maradjak! Álmos vagyok! Aludni akarok!
-Nem maradhatunk! A kórház már beosztott ebbe a szobába egy másik beteget mára, szóval, most azonnal indulnunk kell.
-Na jó.-keltem ki az ágyamból, és átöltöztem hétköznapi ruhába.
***
Otthon már a házimat írtam, amikor csöngettek.
-Drágám! Kinyitnád? Éppen főzök!-kiabált fel az emeletre anya, és becsuktam a könyvem, és leszaladtam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, és Dina állt az ajtó előtt.
-Szia, Dina! Hát te?-kérdeztem meglepetten, mert még csak most ért nekik véget a suli.
-Szia. Bejöhetek?-kérdezte, és betessékeltem. Levette a kabáját meg a cipőjét, és felmentünk a szobámba. Leültünk a foteleimre, és kérdőn pillantottam Dina felé.-Szóval, azért jöttem, mert...-folytatta.-Elhoztam a házit.-nyögte ki, de látta rajtam, hogy ez még nekem is bűzlik, mire röhögve megrázta a fejét. Hogy miért? Mert Dina (mint tudjuk) nem egy okos lány, szóval a házit nem hiszem, hogy elhozná nekem. Valami másért jött.
-Akkor miért jöttél?
-Mert...összejöttem Janival..-bökte ki, és röhögve tapsolni kezdtem.
-Na! Komolyan?Gratu, Dina!-kacsintottam rá.-És ehhez nekem mi közöm?
-Hát, gondoltam tudnod kéne róla, ha már ott ketten fent voltatok...-utalt a bulira, ahol egy kicsit összemelegedtünk Janival, de nekem nem jelentett semmit.
-Jaj, az semmit nem jelentett!-legyintettem.-Nyugi, nem kell velem közlened, hogy összejöttetek! Azt csináltok amit akartok!-mondtam mosolyogva, és látszott, hogy ez a mondatom kicsit megnyugtatta Dinát.
-Jaj, de jó! Már féltem, hogy mit mondasz!-mondta, és fújt egyet.
-Nyugi, semmi gáz. Amúgy nem hoztad el akkor a házit?-kérdeztem, mire elnevettük magunkat.
-De, amúgy azt is hoztam.-mondta és elővette a tancuccait, és lediktálta, hogy mit kell majd megcsinálnom és tanulnom.
A délután tök jól telt, Dinával tök jól elvoltunk, skypeoltunk a csajokkal, tévéztünk, kicsit tanultunk (na jó, csak tanultam), meg stb. Jól éreztem magam! :) De holnap már suli...:(

Kórház..de miért?!

Amikor kinyitottam a szemem, már egy idegen és szokatlan ágyat láttam a testem alatt. Mellettem a széken apu aludt.
-Hol vagyok?-kérdeztem halkan. Kicsit felültem, de nem bírtam nagyon, mert nagyon fáradt voltam. De mi történt? Miért vagyok itt?
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és anyu belépett. Arcán ijedtség látszott, furcsa volt.
-Drágám! Felébredtél?-kérdezte és hozzám sietett.
-Igen, anyu. Mit keresek én itt?-kérdeztem körbenézve, mert láthatóan ez egy kórterem volt.-És mi történt?
-Semmi, édesem, csak az iskolában elájultál.-magyarázta.-A kis barátaid hívták a mentőket, meg minket, és végül ide elszállítottak. Egyébként, van egy vendéged.-mondta, és kiment a kórteremből. Aput felébresztette, aki horkantott egyet, majd felébredt. Váltottunk egy pár szót, majd ő is kiment, és belépett Jason...
-Szia..mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten, mert szerintem neki órája lenne!
-Szia. Halottam, hogy mi történt, és azonnal rohantam ide hozzád.-mondta, és leült arra székre ahol apu ült.
-És a sulid?
-Nem érdekel.
-De érdekeljen! Menj vissza! Miattam nem kell itt maradnod..-mentegetőztem, mert kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, hogy talán Jason miattam kap igazolatlant...
-Nem megyek. Te fontosabb vagy nekem, mint az iskola.-mondta.
-Komolyan?-kérdeztem vissza, mert hát...ezt jó volt hallani! :)
-Igen.-bólintott.-De, mesélj. Mit mondtak az orvosok? Mikor engednek ki?
-Nem tudom, én csak aludtam, anyuék beszéltek az orvossal, gondolom.-vontam meg vállam.
-Értem.-ekkor megszólalt a telefonja.-Bocs, ezt fel kell, hogy vegyem!-mondta, és fürgén kiment a szobából. Na, kösz. Itt hagyott egyedül..:(
3 perc múlva már vissza is tért.
-Ne haragudj, de lépnem kell. Majd még beszélünk, jobbulást!-köszönt el, és adott egy puszit. Ezt most mire véljem?
-Szia.-köszöntem el csalódottan, de szerintem ezt már nem hallotta. Hova sietett ennyire? :O
Jason-t felváltotta anyu, és apu.
-Na, végre valaki.-mondtam.-Mit mondtak amúgy az orvosok? Mikor mehetek ki?
-Már holnap reggel indulhatunk. Semmi komoly bajod nincs, csak keveset ihattál.-mondta, és rámutatott arra a gépre amiből víz folyt a szervezetembe.
-Ja, hogy ez itt van.-néztem a gépre. Kicsit megijedtem, mert tűvel volt a bőrömbe szúrva, én meg őszintén szólva rettegek a tűtől...:S
-Igen. De most pihenj nem akarom, hogy rosszul legyél!-mondta anyu, és integetve kiment. Apu még bent maradt, és közelebb jött hozzám.
-Vani, szerintem megérdemled.-nyújtott át, egy új érintő képernyős telefont.
-Mi?? De miért?-kérdeztem örvendezve, mert még sosem volt ilyen szuper telóm!
-A jó jegyeid miatt, meg stb...úgy érzem most van itt az ideje, hogy kapj egy okos telefont, és íme itt

van.-mondta mosolyogva, majd megpuszilt.
-Köszönöm!
-Nincs mit. Majd még beszélünk. Este még benézünk hozzád. Szia!-mondta, és kiment. Egyedül maradtam...:(

Dóri

Megfogtam ezt a "málnamaszkot" és kisétáltam a mosdóból. A folyosón Dóri sietett felém, és gúnyosan végig nézett rajtam.
-Na finom volt a lekvár?-kérdezte, és én úgyéreztem, hogy szégyenemben elsüllyedek.
-Te voltál?-kérdeztem meglepődve, de ha jobban belegondoltam más nem lehet ilyen ördögi (még Dani sem) mint ő. Pökkhendin bólintott. Hát ezt nem hiszem el! Kínomban lesütöttem a szemem, és mentem volna tovább, de megállított..
-Ugye nem fogsz megint rászállni a pasimra?-kérdezte szúrós tekintettel rám nézve.
-Mármint kire is?-kérdeztem és kivettem a karjaimat a kezeiből.

-Danira, te hülye.-mondta lenézően.
-Ja, hogy megint itt tartunk..-jegyeztem meg magamnak, de meghallotta. Csak nézett rám, mint borjú az újkapura (hehe, ez most nem tudom honnan jött:D) és flegmán egy kis idő múlva így válaszolt:
-Idefigyelj. Ha megint rámászol, akkor én...megtéplek!-mondta ki a RETTENETES szót, amitől már 'megijedtem'.
-Oké.-mondtam röhögve, és sietősen visszamentem a kémialaborba. Amikor benyitottam megint senki nem volt bent a teremben...már megint hol vannak a többiek???-Hol vannak a többiek?-kérdeztem visszanézve Dórira.
-Ja, nem mondtam?-tetette magát lenézően.-Mindenki visszament a terembe, mert Liliom tancsi szerint, veszélyes lenne a te kis löttyöd után bemennünk.
-Jaj, nehogy már engem okoljál!-mondta és elindultam a folyosón, de NEM felé, mert már nagyon nem érdekelt a pampogása...
Amikor bementem a terembe, mindenki egy pillanatra rám nézett, majd...tapsolni kezdtek. Értetlenül néztem körbe, hiszen nem is csináltam semmit!
-Mi ez az egész? Nincs is szülinapom!-kérdeztem Dinától, aki vázolta a helyzetet:
-Mindenki megköszöni neked, hogy elmaradt a kémia. Kösziii tényleg!-ölelt meg.
-Ja, hát nincs mit..azt igazából nem is...-magyarázkodtam, de félbe szakított Klári:
-Amúgy, sikerült lejönnie annak az izének?
-Szerinted?-kérdeztem röhögve.-Vagy 10 percig mostam le, de csak leesett.
-Miért nem hoztad el? bevihetted volna művészet órára!-mondta, és nekem felcsillant a szemem. Klári láthatta rajtam, hogy valami van velem, ezért elkezdett rázni. Ez volt az utolsó emlékem, mert hirtelen a földet éreztem a testem alatt...

Málna lekvár?! na ne....:P

Szóval, hogy miért nem kellett volna be mennem? Igen, gondolom vártátok már...
Bementem a terembe, és senki nem volt bent. Egy árva lélek sem. A terem csak úgy kongott az ürességtől, ami szokatlan volt.
~Hol vannak a többiek?~-kérdeztem magamban, és eszembe jutott, hogy kémia óránk van, ezért megfogtam a cuccom, és felbaktattam az emeletre, a kémia laborba. Bekopogtam, és benyitottam.
-Doyle, kisasszony!-örvendezett nekem szúrós szemmel gúnyosan, a tanárnőnk, Liliom tanárnő. Ugye milyen furcsa neve van? XD
-Elnézést a késésért tanárnő.-mondtam és leültem a helyemre.
-Rendben, de be kell írnom a késést!-mondta és befirkantotta azt a 10 percet amennyit késtem.
Az órán vegyületeket csináltunk, nagyon uncsi volt. Mindenkinek piros lett a végeredmény, de nekem lila..
-Hallod, Cinti, nekem miért ilyen lila?-néztem a kémcsövemre.
-Nem tudom. Kérdezd meg a tanárnőt.-vonta meg a vállát, és még öntött valami furát a löttyébe.

-Dehogy kérdezem, szerintem már kiakasztottam.-hőköltem hátra. A kémcsövem fölé meredtem, ami egyszer csak...felrobbant...Tiszta lila trutyi lettem, ami még a szemembe is ment és nem bírtam kinyitni mert csípte..
-Tanárnő, tanárnő!!!-ordítozott Jani, mert ő látta meg előőször, hogy mi történt.
-Tessék?-kérdezte felnézve Liliom néni, és odarohant hozzánk.-Semmi pánik Vanessa, ez csak egy kis...-mondta és beletette az ujját, és megnyalta.-Málna lekvár..?
Mindenki csak egy pillanatig vágott unott fejet, de aztán kitört belőlük a röhögés. Csak én nem gondoltam, hogy ez vicces...Most komolyan? Ki tett a vegyszereim közé málna lekvárt? És ki utálhat ennyire? Dani volt? Vagy kicsoda??!!
Még mindig nem láttam semmit, ezért Erikával kimentünk a mosdóba. Pontosabban ő kivezetett a mosdóba...csakhát én nekimentem az ajtónak.
-Úúúú jól vagy?-kérdezte röhögve Erika.
-Aha, csak kicsit már fáj a fejem is...-fogtam meg a fejem, de beértünk a mosdóba. Vagy 10 percen keresztül próbáltuk leszedni a fejemről, ezt a nyomi trutyit, de még mindig nem jött le. Erika elrohant segítségért, addig én még mindig próbáltam lemosni. Egyszer csak leesett rólam, mint egy maszk...hát istenem !

kedves blogolvasók!

Na elérkeztem ehhez is...Egy köszönetet szeretnék írni nektek, kedves blogolvasók!:)
Tudom, hogy ez most furcsán hangzik nektek, de szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogomat, ugyanis, a blog elérte az 1000 oldalmegtekintést. *.* Ráadásul, a blognak van már 5 követője. Köszönöm nektek, de az újabb rész csak holnap jön. Remélem, kibírjátok addig, hogy mi történik főhősnőnkkel, Vanessával, és, hogy milyen kaland következik a következő fejezetben. ;)
További szép estét mindenkinek!:)

Egy meglepetés fiúúú *.*

Reggel felkeltem, és eszembe jutott, hogy ma táncórám lesz..jaj istenem, próbálunk egy darabot, annyira nekem nem tetszik, mondjuk azért nem is olyan rossz. És pénteken elő fogjuk adni az egész iskolának! Úr isten! Mi gólyák fogunk előadni! :OO
Elmentem hogy megmossam a fogam, sminkeljek, stb. és kiválaszottam a ruhám amit fel akartam venni. Egy lila tök jó pulcsi, és egy cicagatya, ami farmernak néz ki de közben cicagatya. Lebaktattam a lépcsőn, és felvettem a cipőm, meg felöltöztem.
-Elmentem!-ordítottam.
-Jól van kicsim! itt van pénz büfére! Ügyes legyél ma!-mondta anyu és a kezembe nyomott egy 500-ast. Kimentem a kapun, és arra lettem figyelmes, hogy a kapunál Jason támasztja a kerítést.
-Sziaaa! Hát te?-örültem meg neki, és megöleltem.
-Gondoltam, elkisérlek a suliba. Úgyis mondanom kell valamit.-mondta és elindultunk.-Szóval, arról akartam veled beszélni, hogy most pénteken lenne a keringőm..-kezdte, de egyből közbevágtam:
-Jaj, a péntek az nem jó!-mondtam, és a táncomra gondoltam, hogy fellépünk, és akkor van a suliban, egy olyan nap, amit iskolánk névadójáról, Arany Jánosról neveztek el, tehát Arany János nap.
-Ja, nem ez a péntek.-rázta meg a fejét mosolyogva.-Tudom, hogy a mostani péntek nem lenne jó

neked.-mondta, és furcsálva néztem rá.
-Honnan?
-Vannak emberek akik követik minden lépésedet.-vonta meg a vállát mosolyogva, de látta rajtam, hogy nem dőlök be neki.-Na jó, múltkor amikor hazakísértelek félig, akkor montad.
-Ja, tényleg.-esett le, és elröhögtem magam.
-Na, szóval. Holnap lenne egy próba. El tudsz rá jönni?-gondolkodtam egy kicsit, de végül nem jutottam semmire, mert nem rémlett, hogy bármi is lenne.
-Aha. -mondtam, de eszembe jutott, hogy mégse.-Ja, nem....ének órám lesz. De, hánytól lenne? Lehet, hogy el tudok menni!
-15:00-tól lenne, 16:00-ig.-felelte.
-Az ének órám pont 16:00-tól kezdődik..mindegy, megmondom, hogy majd csak 16:15-kor kezdődjön el.-vontam meg a vállam.
-Okés, köszi.-mondta röhögve és így folytatta:-Akkor majd még hívlak, hogy mi van.
-Okééé.-mondtam.
Még beszélgettünk sokat, és pont becsöngőre sikerült beérnem. Bárcsak ne tettem volna...

Keringő hívás :)

Hazabaktattam, mert már eléggé fáztam a hideg,ködös levegőben. Amikor hazaértem, kicsit eleredt az eső, de az már nem érdekelt, mert már bent voltam a házban.
-Kislányom, végre, hazaértél!-örvendezett anyu.-Milyen volt ott nála?
-Jó volt.-fogtam rövidre, és felrohantam az emeletre. Szeretem anyut, meg minden de most valahogy nem volt kedvem vele beszélgetni, mert majd szét vetett a boldogság! :) Dani miatt...? Nem, dehogy! Danit, és mindenkit ki fogok zárni az életemből (fiúk közül) kivéve Jason-t...:) meg apát...:D
Bezártam magam után az ajtót, és elkezdtem tévézni. Uncsi filmet néztem, valami férfiről szólt, aki nyomozó, és akkor meg akarják ölni meg ilyenek, de nem kötött le. Megnéztem volna mást, de hát csak ez volt. Nem igazán figyeltem oda, mert közben Jason-nel sms-eztem. Mindig röhögő fejeket küldtünk egymásnak, és egyszer csak egész másféle témára terelte a figyelmet...ezt írta:
Jason: figyu, egy hét múlva lesz nálunk a farsang, és mindenkinek kell majd keringőzni. Nem akarsz eljönni? és akkor keringőzhetnél velem..(persze csak ha szeretnél)
Úriiiiiiiisten! *.* Most elhívtak táncolni?! Nem gondolkodtam sokáig, egyből elküldtem neki a választ:
Nessa: persze, eljövök! ;)
Máris jött a válasz vissza:
Jason: komolyan? szupi, köszi! :) Akkor már holnaptól kezdődnek a próbák! majd még beszélünk erről, de most lépnem kell, megjöttek anyámék. szia! :)
Nessa: szia :)
Hát ez tök jó! És tudjátok mi a jó? Hogy Jason tizedikes! :) Majd menőzhetek azzal, hogy jövőhéten keringőzök egy tök menő tizedikes sráccal! Szuper ;)
Kikapcsoltam a tévét, mert 21:00 volt. Még ugyan nem kellett volna mennem de elmentem lezuhanyozni, és vacsorázni. Anyuékkal az asztalnál ülve kínos csend fogadott.
-Na mi a kaja?-kérdeztem lehuppanva apa mellé, ahol az én helyem van.
-Rántott hús krumplival,édesem.-válaszolt anyu.
Gyorsan legyűrtem a kaját, és felrohantam zuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Csodás volt ez a nap! :)

Upppsz...

-Aha, vágom.-kezdte érteni.-Szóval, féltékeny rám. De miért is?
-Nem tudom...bizttos azt hiszi, hogy mi ketten..-utaltam arra, hogy talán azt hiszi Dani, hogy mi ketten Jason-nel együtt vagyunk.
-Haha, hát ez az egész egy vicc!-kelt ki magából.
-Jó, nyugi, nyugi, csak egy kicsit furcsa Dani! Leállítsam?-kérdeztem.
-Nem, majd én.-mondta, és lerohant a lépcsőn. Utána rohantam.
-Hova rohansz? Azt se tudod hol lakik, és most hol van!-ordítottam utána már-már az utcán.
-Hidd el, tudom, hogy mit csinálok!-üvöltötte vissza. Már, hogy tudná?
-Hát jó!-mondtam, és becsuktam az ajtót, és visszamentem fel a szobájába. Kattintgattam a gépén, és megláttam, hogy fent van Dani. Ráírtam:
Vani: szerintem menekülj! ;)
Dani: WTF? ;DD mostmár, hogy megcsalsz féljek is tőled ?
Vani: basszus, én csaltalak meg? mutassak tükröt? ja, bocs...csak a szép embereknek van tükre ;)
Dani: ez most leoltás volt?
Vani: hagyjuk...
Dani: ja...ilyenkor kell röhögni? :/ bocsi, nem tudtam.
Vani: leálltál?
Dani: na jó, bocs csöngettek, lépek csőőő
Vani: ink ne nyiss ajtót..
Dani: ki nem szarja le hogy te mit mondasz?
Vani: én szóltam..szia :)
Bezártam Dani chatjét, és benyitott Mrs. Gold.
-Nekem, most mennem kell.-mondta és bólintottam, de körbenézett.-Egyébként, hol van a kisunokám, Jason?
-Mindjárt jön.-gondoltam nem avatom be a részletekbe, azt azért már nem. XD
-Oké, akkor megmondanád neki csillagom, hogy én elmentem, és a szülei csak holnap jönnek? Most sajnos mégse jönnek haza, elutaztak most hívtak.
-Persze, megmondom. Csókolom!-köszöntem el, jelezve, hogy már nincs kedvem tovább beszélgetni.
-Rendben, nem zavarok, és köszönöm! Szia, édesem.-köszönt el, és lebaktatott a lépcsőn. Kikapcsoltam a gépet, és ledőltem Jason ágyára. Finom illatta volt, akárcsak Jason-nek...vajon miért? :D Egyszer csak már aludtam, aludtam, és aludtam.
***
Felkeltem. Mellettem Jason feküdt, nekem a fejem a hasára volt hajtva. Ő is aludt.
-Hol vagyok? És hány óra?-kérdeztem halkan magamtól, és kimásztam az öléből. Megnéztem a telómon az időt, és már 20:00 volt.
-Jason, Jason!-ébreszgettem, és simogattam. Egyszer csak felriadt.-Nyugi, csak én vagyok!-mondtam megnyugtató hangon, és közelebb hajoltam hozzá.
-Hány óra? És mi történt?-kérdezte álmos szemmel.
-20:00 van, és csak elaludtunk. Inkább mond, hogy mi volt Daninál.-sürgettem és mellé ültem.
-Semmi, beszélgettünk.-fogta rövidre, és rámmosolygott.
-Hát oké.-bólintottam.-Most viszont mennem kéne.
-Maradj még!-fogott vissza.
-Muszáj mennem!
-Na jó, akkor menj.-engedett le finoman.
-Akkor, szia!-szedtem össze a cuccaim, és megpusziltam az arcát...vagyis csak akartam, de ő megfordult valahogy, és véletlen a szájára sikerült...
-Szia...-mondta megilletődötten, és kimentem a szobájából. Hát, ez kemény volt ! XD

Mi ez a kép?!

Másnap reggel várt rám a sok tanulni való, meg minden... pedig olyan szép idő volt kint! Tárcsáztam is egy számot:
-Szia, Cinti! Nem megyünk ki a térre?-kérdeztem a legjobb barátnőmtől a telefonba, akinek a hangján érződött, hogy felébresztettem.
-Szia...ööö de kimehetünk...de most bocs visszaalszom! Majd még beszélünk, szia.-rázott le, és én vállat vonva kinyomtam. Leültem megtanulni a törit, amivel kb. 30 perc múlva végeztem is, mert nem volt olyan nehéz és sok. Lementem a konyhába egy kis üditőért.
-Anyu, megtanultam a törit.-mondtam, és kivettem a hűtőből egy dobozos kicsi narancslevet.
-Oké szívem. Még tanulsz valamit?-kérdezte.
-Aha, szerintem matekot. Az elég gyatrán megy...-mondtam és felmentem vissza a szobámba. Elkeezdtem megcsinálni a matekot, de egyáltalán nem bírtam koncentrálni, mert csak Dani, Jason, és Jani jutottak az eszembe. Mégis mit csináljak? Hát, Danit kilőhetem mert vele nem fogok soha többé összejönni. Jani meg hát...még alig ismerem! Helyes meg minden, de nem hozzám való szerintem! Jason meg...ő helyes, és nagyon régóta ismerem! Vicces, kedves, megértő...mi kell még? Azt hiszem most már tényleg szerelmes vagyok! Vagy ez is csak egy fellángolás mint Daninál volt? Én már ezt nem értem!
Hagytam a francba a matekot, és bekapcsoltam a gépem. Nem voltak nagyon fent MSN-en ezért felmentem Facebookra. Rögtön egy csókolózós kép fogadott, amit Dani rakott ki róla és Dóriról. Hát ez kész! Most komolyan? Még ezek után is ezt csinálja velem? Tovább görgettem lefelé, és megláttam még egy képet, egy ölelkezőset...de az nem róluk készült, hanem rólam és ... Jason-ről!! És ki tette ki? Hát persze, hogy Dani! De miért? És mikor csinálta a képet? Hogy jött utánunk! És ezt írta a képhez: "Legyetek boldogok :*" Még neki áll feljebb? Hát ezt én már nem bírom! Hogy lehet képes ilyesmire? Engem akar kiakasztani vagy mi? Ha igen, akkor sikerült neki! Azonnal lerohantam az emeltről és felvettem a kabátom meg a csizmám és a sapim.
-Kicsim, hova mész?-kérdezte anyu miközben megkavarta az ebédet.
-Átugrom Jason-ékhez.-mondtam mintha ez olyan természetes lenne.
-Várj!-állított meg.-Itt van Jason? Jason Gold? Komolyan? Miért nem mondtad?-kérdezte örvendezve mire megvontam a vállam és rohantam ki az utcára. Mentem, mentem amikor elérkeztem a házhoz. Becsöngettem, és egy idős néni fogadott.
-Vanessa? Vani? Te vagy az, kis csillagom?-kérdezte nagyra nyílt szemekkel nézve boldogan Jason nagyija.
-Igen, én vagyok Mrs. Gold! Bocsánat az ebéd idei zavarásért, de itthon van Jason? Beszélnem kéne vele!-mondtam sürgetve.
-Persze, itthon van gyere csak!-tessékelt be. Amikor beléptem lélegzetelállító dolgokat láttam. Mindenhol méreg drágs dolgok, virágok, cserepek, bútorok, óriási plazma tévé.-Sajnos csak én és Jason vagyunk itthon, Jason anyukája és apja még nem értek haza a vásárlásból.
-Értem.-mondtam de nem igazán kötött le amit mondott Mrs. Gold, csak ámuldoztam a dolgoktól.
-Nyugodtan menj fel, fent van Jason a szobájában. Az ő ajtóján van egy nagy rock bandás pószter...már el is felejtettem a nevét!-mondta mosolyogva Mrs. Gold.
-Oké, köszönöm szépen!-mondta és felsiettem a lépcsőn. Bekopogtam az ajtón, és benyitottam. Jason az ágyában feküdt és telefonozott.
-Szia, Vani. Hát te?-kérdezte félre rakva a telefonját.
-Szia Jason! Beszélnünk kell de gyorsan!-mondtam, és leültem hozzá az ágyra.
-Mégis mi ilyen sürgős?-kérdezte.
-Bekapcsolhatom a géped?-kérdeztem odarohanva az asztali gépéhez, és benyomtam.
-Persze, de mi ez az egész?-kérdezte furcsállva. Én nem szóltam semmit, egészen addig amíg be nem töltődött az a fénykép ami rólam és Jason-ről készült. Mellém jött és jobban szemügyre vette a képet.-Ez meg micsoda? És ki ez a Dani aki kirakta ezt?
-Mindent elmondok, de nézd. Ezt nem értem. Dani amúgy a volt fiúm, akivel történetesen kb. csak 1 napot jártam de máris megcsalt...és most gondolom féltékeny rád...-meséltem el,hogy szerintem mi a helyzet..láttam Jason-ön, hogy neki kicsit magas ez az egész, de bólintott. Durva....hmm...

Egy régi barát

És tudjátok ezek után jött a szokásos bunyó, ami minden filmben van az ilyen helyzetek után...
-Álljatok már le!-alaposan megijedtem.
-Mindjárt, csak először szétverem a képét!-mondta elszántan Dani, és felpofozta Janit MAJNDEM! De csak MAJDNEM, mert Jani megfogta a kezét, mielőtt felpofozta volna, és kicsavarta.
-Na jó, elég!-ugrottam közéjük, és hátrébb hőkölt mind a kettő.-Elegem van belőletek! Miért ilyen a szülinapom? Hmmm? Miért a szülinapomon kell?-néztem Danira, majd Janira.-Ja, és Jani...legalább te legyél az okosabb! Én leléptem..-mondtam könnybe lábadt szemmel, és felkaptam a kabátom. Kirohantam az utcára, és csak sírtam. Egyszer csak megcsörrent a telefonom:
-Szia, drágám, mikor jössz haza?-kérdezte anyu a telefonba.
-M-á-r m-e-gy-e-k h-a-z-a...-szipogtam szaggatottan.
-Mi a baj szívem?-aggódott.
-Semmi, otthon elmondom.
-Ne menjen el érted apa?-ajánlotta fel anyu.
-Nem, megyek egyedül. Mindjrát otthon vagyok. Szia.-tettem le.
Kicsit később valaki nekem jött hátulról...
-Vigyázzál már, légyszíves!-néztem rá...egy srácra. Nem hiszem el! Megint egy srác az életemben? ÁÁÁÁÁ....
-Bocsi.-mondta, és összeszedte a cuccaim, és átadta nekem.-Jason a nevem.-mutatkozott be, de kicsit furcsálltam ezt e nevet.
-Hogy-hogy Jason? Várj...téged ismerlek! Oviból! Los Angeles-ből jöttél nem?-ismertem fel Jasont.
-De, onnan! Nessa, te vagy az?-kérdezte röhögve, és én is bekapcsolódtam a röhögésbe.
-Igen! De durva! Mióta laksz itt?-kérdeztem.
-Miután elmentél az országból, nagyon sírtam, ezért utánad mentem..végül itt ragadtam Magyarországon, és anyuéknak már nem volt szívük haza vinni LA-be.-mesélte a sztorit, mire még jobban röhögni kezdtem.
-Aha, vágom.-mondtam kicsit megnyugodva.-És, mi járatban erre?
-Itt lakom, a Rózsa utcába, csak leszaladtam a boltba.-mutatott a kezében lévő szatyorra.
-Én is ott lakom!-örvendeztem.
-Komoly? Akkor lépjünk együtt haza!-mondta, és poénból megfogta a kezem. Kéz a kézben mentünk hazafelé, és visszaemlékeztünk minden együtt töltött pillanatunkra. Durva, hogy pont Jason-nel találkozok össze!
-Amúgy, te sírtál?-kérdezte a szemembe nézve. Fájt beismerni, de megszólaltam:
-Igen..
-Miért?-kérdezte.
-Semmi, fiúk miatt.-fogtam rövidre a sztorit, és megint könnybe lábadt a szemem.

-Ohh, sajnálom.-mondta, és átölelt. Furcsa volt.
Pár perccel később már a kapunkban álltunk.
-Na, akkor én most bemegyek.-mondtam, és megöleltem.
-Oké, majd még beszéljünk!-mondta Jason.-Szia!
-Szia!-köszöntem el, és boldogan berohantam a házba.
-Szia, kicsim! Mi történt?-kérdezte anyu, aki szerintem már rég várt, és nagyon izgult, hogy mi van velem.
-Semmi, boldog vagyok!-jelentettem ki, és felrohantam. Anyu biztos hülyének nézett, hogy au egyik pillanatban még sírok, a másikban meg már boldogan nevetgélek..:) Nem érdekelt, ezen az éjszakán már csak aludtam, és boldog voltam, de nagyon! :)

Egy újabb csók

-Na?? Mit csináltatok?-kérdezte izgatottan Erika.
-Semmit..-tagadtam az egészet, mire Erika elkezdett rosszallóan nézni.
-Te nem Danival jársz?-kérdezte.
-Nem hiszem...-mondtam szomorúan.
-Mi történt?-kérdezte, és elmeséltem neki az egészet.-Sajnálom...:(
-Én is .. Mindegy, menjünk le a többiekhez.-tápászkodtam fel a kanapéról, és megsimogattam a macskát.
-Oké, menjünk.-egyezett bele Erika is és lementünk.
-Hol voltatok?-kérdezte Sanyi teljesen berúgva.
-Fent...-mondta Erika és utat tört nekünk.-Emberek, arrébb, kösz.
-Csajok, csajok! Jani lelépett!-jött ida hozzánk Klári.
-Mi? Miért?-kérdeztem. Ugye nem miattam..?
-Nem tudom, azt mondta inkább lelép..-ekkor hirtelen bűntudatom lett. Remélem nem miattam ment el! Ösztönösen elindultam az ajtó felé, de hallottam, hogy Klári utánam szól:
-Most meg hová mész?-inkább nem válaszoltam, csak rohantam ki az utcára. Megláttam a sarkon Janit, és elkezdtem neki üvöltözni:
-Jaaaaani! Állj már meg!!-kiabáltam, és hátrafordult. Megállt a sarkon, én meg rohantam oda

hozzá.
-Mit keresel te itt?-kérdezte tőlem amikor mellé értem.
-Ezt én is kérdezhetném tőled...-mentegetőztem.-Miattam jöttél el?-kérdeztem szomorúan a földet bámulva.
-Őszintén? Igen...-vallotta be.
-Miért?-kérdeztem.
-Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neked..-mondta, és ez nagyon jól esett! :)
-Jaj, de aranyos vagy!-pusziltam meg, de kicsit meglepődött.-Ne lepődj meg. ;)
-Jó, csak hát...-mondta, és megcsókolt.
-Figyu, most mi van köztünk?-kérdeztem eltűnődve.
-Nem tudom.
-Hát oké, akkor gyere vissza velem a buliba ! -ajánlottam, és megfogtam a kezét. Együtt sétáltunk vissza a házhoz, és amikor beléptünk az ajtón, az összes szempár ránk szegeződött. Kicsit furi volt...
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte Dani berúgva.
-Miért? Zavar?-kérdeztem és arrébb löktem. Dani utánam jött, és fel akart lökni, de Jani elém mögém ugrott, hogy megvédjen...

Buli és egy váratlan csók

-Szia, édes :* -köszönt nekem Dani, és adott egy puszit.
-Héhéhé! Ti most...?-kérdezte megvető pillantásokat küldve felém Dóri.
-Aha. Miért? Baj?-kérdezte Dani flegmán, és átölelt.
-Ha már így megkérdezted, igen, baj!-kelt ki magából Dóri.
-Jó, Dóri nincs kedvem veled itt vitatkozni.-mondta Dani és arrébb ment a többi fiúhoz.
-Most kösz..elűzted a fiúm!-mondtam ki büszkén, hogy Dani meg én végre együtt vagyunk .. :)
-Szívesen!-mondta kacsintva Dóri, és eldobta a cigi csikkét.
-Ne már! Anyám megöl! Szedd fel!-szólt rá Cinti.
-Ki nem sz*rja le?-kérdezte flegmán Dóri és elment a menő csajokhoz.
-Nyugi, a buli után segítek neked összepakolni.-ajánlottam fel.
-Köszönöm.-mondta fáradtan Cinti, mire csak bólintottam.
-Hééééé, csajok kértek egy kis sört???-kérdezte totál berúgva Sanyi.
-Nem kösz, Sanyi, inkább menj hozzájuk!-mutattam a tizedikes csajok felé, akiket csak táncról ismerek. Ja, még nem meséltem, hogy táncolok? Hobbi szinten jass balettet táncolok, tök jó, nagyon szeretem! :)
-Okéééé, megyek!-mondta kicsit meginogva Sanyi, és elindult feléjük. Csak annyit láttam, hogy megfogja valamelyiknek a fenekét, és lecsapják. Ezen vagy 10 percig röhögtünk Cintivel, és Mirával (Mira közben csatlakozott hozzánk). Kimentünk a konyhába egy kis innivalóért.
-Mit kértek? Van...-nézett be a hűtőbe Cinti.-Sör..sör..limonádé..és sör..ja és ha kell sör még az is van!-sorolta fel mert láttam én is nagyjából csak sör volt abban a hűtőben.
-Limonádé.-mondtuk egyszerre Mirával, és kaptunk egy-egy dobozos limonádét.
***
Már bőven ment a buli, amikor megláttam Danit. Tomiékkal beszélgetett, amikor megjelent mellette Dóri. Csak annyit láttam, hogy beszélgetnek, de a hangos zene miatt nem hallottam, hogy mit beszélgetnek. Még 2 percig néztem őket kb. amikor Mira is látta, hogy mit nézek. Hát igen..Dani megcsókolta Dórit..vagy Dóri csókolta meg Danit, már nem emlékszem..a lényeg, hogy megcsalt Dani! Már az első nap! És pont a szülinapomon? Ez kész...
-Te mit képzelsz magadról?-kérdeztem odarohanva hozzájuk.
-Bébi, ez nem az aminek látszik...-mondta teljesen részegen Dani, és le akart smárolni,de felpofoztam.
-Nyugodjál már le! Ha nem téged választ, akkor nem téged..ilyen az élet!-lökött vissza Dóri.
-Te meg mit szólsz bele, te r*banc????-kérdeztem kikelve magamból, és őt is felpofoztam. Ezek után már csak felrohantam a Cinti szobájába, és sírtam..megint..megint Dani miatt!Lerogytam a kanapéra Cicus mellé (aki Cinti cicája). Ezt nem hiszem el. Valaki rámnyitotta az ajtót, de nem

Cinti volt az, pedig őt vártam. Jani volt az.
-Mi a baj, csajszi?-kérdezte mellém ülve. Hosszas időn keresztül csak ültünk egymás mellett, én sírva, ő szomorúan nézve engem.
-Dani...megcsókolta Dórit..-mondtam kicsit már megnyugodva.
-Komolyan?-kérdezte, mire bólintottam.-Nyomorék...:P
-Tudom..-mondtam és megtöröltem a szemem.-Ez most így nagyon ciki. Ne haragudj, tudom, hogy most ez egy kellemetlen helyzet..-mentegetőztem, és megöleltem.
-Nem baj, nyugi. Bírom a strapát.-mondta röhögve, és nyomott egy puszit a homlokomra. Felnéztem rá, és nagyon biztonságot nyújtott mint Dani..éreztem, hogy végre valakivel együtt lehetnék...véletlenül egymás szemébe néztünk, és megcsókoltuk egymást..mint Danival...Eszméletlen, de komolyan! Pont Janiba zúgtam volna bele? Álmaimban sem gondoltam volna..Amikor épp ölelkeztünk, benyitott Erika.
-Ööööö..sziasztok..-köszönt zavartan, mire elugrottunk egymástól Janival.
-Asszem' most inkább lemegyek.-túrt bele zavartan a hajába Jani, és kiment a szobából.
-Ez mi volt?-kérdezte sikongatva Erika, mire válaszként csak egy mosolyt erőltettem az arcomra.

Akkor sírjunk egyet...meg béküljünk ki ;)

-Ne sírj már!-nyugtatgatott Cinti.-Ezért ne sírj, már!
-Nem, ezt te nem érted!-néztem rá teljesen kiakava.
-Már, hogy nem érteném?-kérdezte már félig-meddig dühösen Cinti.
-Mindegy, hagyjuk.-kezdtem összeszedni magam.
-Oké, de tényleg nyugi...mert szerintem elfelejtettél valamit!
-Mégis mit felejtettem volna el?-kérdeztem, hogy már megint mit felejtettem el.
-Ma van a szülinapod!!!-emlékeztetett és előhúzott egy gondosan becsomagolt ajándék csomagot.
-Ja, tényleg.-mondtam nem túl lelkesen. Elvettem az ajándékot.-Köszönöm szépen, nagyon jó ajándékok!-örvendeztem, látva az új pólóm, és az új rózsaszín körömlakkom.
-Nincs mit. Délután rendeznék neked egy bulit! Eljössz?-kérdezte.
-Ha nekem lenne a buli akkor lehet..megkérdezem! ANYAAAAAAA!-ordítottam le anyunak, aki felrohant.
-Mi az kicsim? Baj van?-kérdezte aggódva.
-Nem, nincs. Elmehetek egy buliba? Ez most egy szülinapi buli lenne nekem!-kértem nagyon szépen.
-Persze. Ha neked van, akkor mehetsz.-mondta, és eszébe jutott valami.-Itt az ajándékod!-adta át az új....telefonomat!!!!!
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm! -ordítottam és máris bekapcsoltam a telóm.
-Nincs mit. Egy 14 éves nagy csajnak kellenek ilyen dolgok!-adott puszit anyu.-De most magatokra hagylak titeket.-ment ki a szobámból.
-Látod? Történnek veled boldog dolgok!-mondta Cinti az új tök jó telómat nézve.
-Igeeeeen! :)
-Na, akkor gyere csajszi, menjünk facebookozni! Írjuk ki, hogy "BULI LESZ, aki akar jöjjön el! Chatben írjuk a részleteket!"
-Okéééé.-mondtam, és bekapcsoltuk a laptopom. Kiírtuk meg minden, és láttaam, hogy fent van Dani..rám is írt:
Dani: Szia, csajszi! na? lenyugodtál? :)
-Ezt meg, hogy érti?-kérdeztem felháborodva Cintitől.
-Nem tudom, írd meg, neki, hogy igen.-vonta meg a vállát Cinti, és ész nélkül kezdtem gépelni.
Vani: szia..igen..
Dani: most haragszol rám? :( mert ha igen, akkor lécci ne haragudj!
-Cinti... nem tudok rá haragudni..-mondtam szomorúan.
-Nem baj, akkor írd meg neki.
Vani: nem haragszom, de te tetted oda azt a kamerát?
Dani: igen, sajnálom..csak meg akartaam örökíteni a pillanatokat! :)
Vani: oké, nem baj! jössz ma a szülinapi bulimra? Cintiéknél lesz!
Dani: persze, megyek! de most lépnem kell csumi! :P
Vani: szia! :)
***
Már éppen Cintiékhez érkeztünk, meg minden, és megjött Dóri is. Egy cigarettát tartott a kezében.
-Te cigizel Dóri????-kérdezte tágra nyílt szemekkel nézve a csikket.
-Igen. Már mióta...nem tudtad?-kérdezte, mire megráztam a fejem.-Le vagy maradva :P
-Tudom.-mondtam röhögve, amikor megjött Dani..

Egy kamera

Reggel felkeltem, és lementem reggelit csinálni. Benéztem a hűtőbe, és sajna nem sok mindent találtam, csak egy kis tejet..:( Gondoltam, akkor csinálok zabpelyhet. Kivettem a tejet, és kiöntöttem egy kis tálba a zabpehelyhez. Megfogtam egy kanalat, és megláttam egy...kamerát! :O Az meg mit kereshet ott? És a szüleim rakták oda? Ezek a kérdések forogtak bennem,de nem érdekelt, bármelyik pillanatban beléphettek anyuék ezért gyorsan be lapátoltam a zabpelyhet, és elindultam az emeletre rendet csinálni. 
 Anyuék csak olyan 11 óra körül érkeztek haza, de akkor igen mérgesen.
-Szia kicsim!-köszönt idegesen anya.
-Szia anya!-köszöntem.-Valamit el kell mondanom...
-Várj, előtte mesélek valamit!-szakított félbe.-Képzeld el, hogy Bettiéknél aludtunk,-(ő anyu barátnője, akinek van egy férje, és egy óriási házuk)-és azon az estén elment a kisbabája Bettinek!-mondta majdnem sírva.-Hát nem szörnyű?
 -De, nagyon.-bólintottam, de nem is annyira figyeltem rá. Akkor, nem is ők rakták oda apuval azt a kamerát? Ha nem ők, akkor ki?
-És veled mi volt itthon?-kérdezte apa behozva a bőröndöket.
-Semmi különös. Unatkoztam.-füllentettem.
-Értem. Na, menj fel tévézni. Vagy olvasni. Vagy hívj át valakit.-ajánlotta anyu, hogy ma ne kelljen "unatkoznom".
-Oké, áthívom Cintit.-jelentettem ki, és felrohantam a szobámba a telefonomért.
-Szia Cinti!-köszöntem a telefonba.
-Szia, Vani! Mizu?
-Nem jössz át?
-Deeee, mindjárt megyek.-mondta.
-Oksi, akkor várlak! Szia!-köszöntem el, és kinyomtam. Lerogytam az ágyamra és gondolkoztam. Kb. 10 percig gondolkozhattam, mert bekopogtak a szobámba.
-Hahóóó, Vani, Cinti vagyok.-odarohantam az ajtóhoz, és beengedtem a legjobb barátnőm.
-Szia.-köszöntem szomorúan.
-Mi az, csajszi?-kérdezte aggódva Cinti, és leültünk az ágyamra.
-Tegnap itt volt Dani és összejöttünk.
-Ééééés ebben mi a rossz?-furcsállta.
-Ez nem rossz! Csak, valaki rakott egy kamerát a konyhába..de nem anyuék voltak!
-Öhhhhmmm..ez egy kicsit furi!-ekkor megcsörrent a mobilom. Dani volt.-Ki az?-kérdezte Cinti.
-Dani!!!-mondtam sikongatva, hogy mit tegyek.
-Vedd fel!
-Háló?-kérdeztem a telefonba.
-Szia, Vani! Mizu?-kérdezte bele Dani.
-Semmi. Figyu..kérdeznem kell valamit!
-Mondd nyugodtan!-mondta kedves hanggal.
-Te raktál egy kamerát a szekrénybe?-kérdeztem félve a választól.
-Hogy képzeled? Miért vádolsz meg ilyennel? Ha normális leszel, akkor beszéljünk! Szia!-nyomott ki. Sírva néztem Cintire.
-Mi történt?-kérdezte.
-...-csak szipogtam. Semmit nem tudtam mondani.
 

Romantikus este

-Nem baj, hogy csak így beállítok?-kérdezte megleőődötten, hogy beengedtem egyből.
-Nem dehogy!-legyintettem.-De mit keresel itt?
-Gondoltam, benézek.
-Hát, jó. Gyere,menjünk fel a szobámba.-intettem neki, és felmentünk a lépcsőn egyenesen a szobámba. Dani figyelmesen körbe nézett, majd leültünk az ágyamra.
-Szüleid hol vannak?-kérdezte.
-Állítólag moziban, és valamelyik ismerősüknél ott alszanak.-meséltem el.
-Értem.Kár, hogy nem jöhetsz a buliba.-mondta csalódottan.
-Szerintem is..-mondtam, és megint majdnem a sírás kerülgetett...de megtörtént..egy kövér könycsepp jött le a szememen.
-Mi a baj?-törölte le az arcomról. Pár percig csak ölelgetett én meg szipogtam.
-Cs-h-ak..-mondtam szótagolva.-Utálom már, hogy kislányként kezelnek...
-Jaj, ne sírj ezért! Majd máskor elengednek!-vígasztalt, és olyan jó volt ahogy ölelt..annyira megnyugtató volt! Felnéztem rá, és egymásra néztünk, és megcsókoltuk egymást..
-Figyelj, Dani..te szeretnél tőlem valamit?-kérdeztem.
-Őszintén?-kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. Egyből megcsókolt, ami egyértelműen az igent jelentette.
-Dani, szerintem menj nyugodtan vissza a buliba! Nem muszály velem itt üldögélned!-mondtam.
-Nem kell üldögélnünk!-húzott elő a táskájából 2 DVD-t.-Hoztam filmeket!
-Hát oké! Akkor, melyikkel kezdjük?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom. Nekem mindegy, nyugodtan válassz.
-Nekem is mindegy.-mondtam, majd elröhögtük magunkat. Szerintem, mindkettőnknek csak az volt a fontos, hogy egymáshoz bújhassunk.-Nézzük akkor először az Odaátot.
-Oké.-mondta, és berakta a DVD lejátszómba a filmet. Az egész estét úgy töltöttük, hogy én a hasán feküdve nézem a tévét, az ágyunkon. Nagyon jó volt! *.* Valamikor éjjel szerintem elaludtam, mert hajnalban már nem volt az ágyamon Dani, hanem csak egy levélke volt benne:
"Nagyon jó volt az este! Majd beszélünk, puszi szerelmem!"
Imádom, hogy ilyen aranyos :)

Különös látogatás és egy nagy hiszti

Amikor hazaértem, gyorsan lepakoltam, és bementem a konyhába.
-Szia anyu!-köszöntem anyunak aki épp a borzsó főzeléket kevergette.
-Szia drágám! Miért jöttél ilyen későn?-kérdezte furcsálva.
-Mirát vártam..-füllentettem. Mondjuk, nem is füllentettem olyan nagyot! Végülis, tényleg őt vártam! Csak hát közben történt valami...:)
-Értem. Csücs le, mindjárt kész az ebéd.-invitált az asztalhoz, és én szófogadóan leültem.-Mi volt a suliban?
-Semmi különös. Anyu?
-Igen kicsim?
-Elmehetek egy buliba?-kérdeztem, és azt a választ kaptam amit gondoltam:
-Milyen buliba? Szó sem lehet róla! Még csak 14 éves vagy!
-De anya!
-Semmi de!
-De most miért?-kérdeztem hisztizve.
-Mert azt mondtam, hogy nem!
-Gyűlöllek!!-ordítottam és felviharoztam a szobámba. Bezárkóztam a szobámba és sírtam az ágyamon.Most miért nem mehetek el? Csak Daniéknál lesz, akik itt laknak 3 utcával lejjebb! Ezt nem hiszem el!
Dühömben felnyitottam a laptopom, és felléptem MSN-re. Fent volt Dani...:
Dani:Szia, Vani! Mizu?
Nessa: Szia Dani..figyu! nem mehetek el a bulidba.
Dani: mi? Miért? :O
Nessa: ne haragudj! anyum nem akar elengedni..:/
Dani: ja értem..akkor..lemondjam a bulit?
Nessa: mégis miért? :O
Dani: nélküled nem lenne olyan jó...
Nessa:ne mondj ilyet! ne mondd el! nyugodtan bulizz!
Dani: hát jó! akkor lépek csajszi! hétfőn majd talizunk! szia:)
Nessa:szia!:)
Eléggé gáz volt ez a beszélgetés...miért akarta lemondani?Ajj, teljesen lúzer vagyok! Ha elmehetnék ebbe a buliba, akkor legalább közelebb kerülhetnék Danihoz, de nem anyámnak ebbe is bele kell szólnia...ilyen dolgokon gondolkoztam, amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia, csajszi!-köszönt bele a telefonba Cinti.-Na? Mikor indulunk a buliba?
-Szia. Én nem megyek..-mondtam csalódottan.
-Mi? Miért? Az nem lehet! Akkor én sem megyek!-jelentette ki határozottan.
-Nem, nyugodtan menj.-mondtam lesütve a szemem.-Anyum nem enged el.
-De miért?
-Nem tudom..Ajj, hosszú.-mondtam.
-Értem. Hát, oké. Akkor, majd beszélünk! Puszi, és ne szomorkodj!-nyomott ki gyorsan.Hát, ez annyira nem esett jól tőle, de hát..biztos ment készülődni!:(
-Kislányom!-kopogott be apu.
-Menj innen apa..nincs kedvem beszélgetni.-zavartam el durván.
-Engedj be kérlek!-kérte szépen, mire megsajnáltam, és elfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót.
-Mit szeretnél apu?-kérdeztem sírva.
-Ne haragudj anyádra. De, én mellette állok. Mégiscsak még 14 éves vagy..
-De apa..most csak ezért jöttél?-kérdeztem idegesen.
-Igen, drágám.
-Akkor, szia!
-Ez nem kedves! Még azért is jöttem, hogy elmegyünk anyáddal moziba.-áááhhhh, értem. Szóval, le akarják ellenőrizni, hogy kilógok-e vagy nem!
-Oké, szia!-zavartam ki, és rázártam az ajtót.
-Szia kicsim!-köszöntek el és elmentek a házból.
***
Este 20:00 lehetett. Apuék csak holnap reggel jönnek haza mert ott alszanak valakinél. Én addig rendeltem pizzát, hogy tudjak valamit vacsizni. Csöngettek. Gondoltam, a pizzafutár lesz az. Kinyitottam az ajtót:
-Helló, itt a pénz!-mondtam, és felnéztem, és..Dani volt az..
-Minek nekem pénz?-kérdezte röhögve.
-Gyere be!-engedtem be mit sem kérdezve.

Első csókom

Felmentünk mi is a terembe. Elővettük a matek cuccunkat, és vártunk
***
Órák után Mirára vártam, hogy hazakisérjen, mert megbeszéltük, hogy megvárom, és hazakisér mert beszélni akar velem.Leültem a suli előtti téren egy padra.A telómmal matattam, amikor valaki leült mellém. Az a valaki Dani volt..
-Hát te? Mit csinálsz itt egyedül?-kérdezte mosolyogva.
-Mirát várom.-feleltem és elraktam a telóm.
-Ahha. Akkor jöttök a buliba?-kérdezte.
-Persze, megyünk.
-Akkor jó. Megvárjam veled Mirát?-kérdezte, de kicsit meglepődte..meg akarja várni velem Mirát?Velem akar lenni?
-Hát, ha nincs más dolgod.-egyeztem bele mosolyogva, és egyből beszélgetni kezdtünk. Mindenféléről dumáltunk, röhögtünk, de 20 perc után Mira még sehol sem volt.
-Hallod, hol van Mira?-eszmélt fel Dani is a röhögés után.
-Nem tudom, bemegyek, megnézem, hogy hol van.-határoztam el, és felvettem a cuccom.
-Oké, de én most szerintem most megyek, mert még előkészülök a bulira.
-Oksi, akkor szia.-köszöntem el.
-Szia!-köszönt ő is el, amikor eszembe jutott valami:
-Várj, Dani.-szóltam utána.
-Igen?-jött vissza.
-Mi volt az a puszi a suliban?-kérdeztem, mire kicsit elvörösödött.
-Ja, nem akartalak zavarba hozni..
-Nem, dehogy, nem hoztál, csak nem értettem..-magyarázkodtam.
-Ja, értem, csak..-mondta, és valahogy sokat kezdett beszélni, és nem nagyon tudta kimagyarázni ezt az egészet..ekkor valamiért megcsókoltam..csak úgy ösztönösen..és elkezdett esni a hó..mintha egy filmben lennék komolyan!
-Jaj, ne haragudj, én csak...-magyarázkodtam megint.
-Semmi gond. Most visszaadtad amit én adtam neked..-mondta mosolyogva.-Esik a hó?
-Aha...Asszem' jobb ha most megyek..-mondtam bénán, és elindultam.-Szia!-fordultam vissza, és integettem.Te jó ég! Ez nagyon durva volt! Nem bírom kiverni a fejemből, ezt az egészet! Elindultam be a suliba, mert még mindig nem tudtam hol van Mira.Szembe jött velem.
-Te meg hol voltál?-kérdeztem még mindig teljesen elkábulva.
-Bocsi.-kért elnézést.
-Semmi, csak menjünk!-sietettem, mert haza akartam menni átvenni a ruhám, meg minden a buliba..
-Oké.-egyezett bele, és elindultunk haza felé.
-Te hol voltál amúgy?-kérdezte Mira, miközben ette a csokis muffin-ját.
-Kint a téren.-vontam meg a vállam.
-Egyedül?
-Nem..ott volt Dani és..
-És???
-Megcsókolt..vagyis megcsókoltam..-gondoltam vissza a történtekre.
-Úristen!!! *.* Ez nagyon durva! És jó volt?-kérdezte izgatottan, mire bólintottam.Nem csak jó volt..egyszerűen mesés! És ez volt az első csókom..sose fogom elfelejteni! :)

Egy váratlan "ajándék"

-Gyerekek menjünk már le pls az udvarra!-kérte Klári.
-Hát oké menjünk.-feleltem.
Amúgy, ők az osztálytársaim: Erika,Klári,Cinti,Dani,Dóri,Sanyi,Tomi,Geri,Dia,Viktor,Gerda,Virág,Sári,Bálint,Jani,Mira,Dávid,Bence,Hanna,Ádám,Szabi.
Csak azért írtam le, mert eddig nem tettem meg. :D
Szóval, felvettük a kabátjainkat, és leindultunk az udvarra.
-Megvártok?-állt be a büfé sorába Cinti.-Veszek valami kaját, éhen halok.
-Persze, én megvárlak.-bólintottam.-Ti nyugodtan menjetek. Majd mi is jövünk.-szóltam a csajoknak, akik kimentek az ajtón.
-Mit vegyek szerinted?-kérdezte nézelődve.
-Nem tudom, de menjen már a sor, én is veszek valamit. Meg hát, éhes vagyok.-türelmedlenkedtem amikor megláttam a sor elején egy srácot, akit ismerek matek korrepetálásról. Megfogtam Cinti kezét, és odamentünk a srác mellé.-Szia Bendi! Tudod, én vagyok az, Vani, matekról!-szegénykém úgy nézett rám..-Ne félj, nyugi. :D Látom, nem vagy beszédes kedvedben, ide állhatunk?-Bendi csak zavartan bólintott.-Köszi.
-Szervusztok gyerekek, mit adhatok?-kérdezte a büfés néni kedvesen, de látszott rajta, hogy már teljesen ki van, és nagyon fáradt.
-Csókolom, én egy narancs levet, és egy sós perecet kérek szépen!-adtam le a rendelésem, és kifizettem.
-Jó napot! Én egy kakaót, és egy csokis csigát kérnék!-mondta Cinti, és leléceltünk miután kifizette ő is.
-Szegény gyerek, azt se tudta kik vagyunk!-röhögtünk együtt Cintivel Bendin.
-Ja, olyan béna XD.-ekkor megláttam, ahogy Dani és Dóri beszélgetnek..Dóri meg persze ott röhög (szerintem a semmin) Dani pedig..ő csak ott áll, és hallgatja Dórit.
-Mit nézel?-kérdezte Cinti, és arra nézett amerre én. Egyből értette mi a szitu.
-Na, mizu csajok?-kérdezte Dia.
-Semmi, semmi.-lepleztem a féltékenységem, és leültünk egy padra.
-Értem. Na, figyu. Mutatok, egy nagyon jó lassú, szerelmes számot!-vette elő a telefonját Hanna. Na, kösz..most pont jó egy lassú és szerelmes szám...Elindult Miley Cyrus új száma, az Adore you. Miután lement a zene, kíváncsian nézett ránk Hanna, hogy hogy tetszett.
-Jó szám!-itélte meg Erika.
-Szerintem is.-bólintott Klári. Ekkor megint Daniék felé pillantottam. Csak, hogy már nem volt ott Dani.
-Szerinted Vani?-zökkentett ki az álmodozásomból Cinti.
-Aha, jó volt.-mondtam csak úgy mellékesen, igazából nem is figyeltem rájuk.
-Minden oké?-kérdezte Erika, amikor a következő pillanatban, valaki hátulról megijesztett. Hátra fordultam, és Dani volt az..
-Sziasztok!-köszönt röhögve. Hát szuper..Tényleg vicces volt..-Naaa! Ne nézz már így! Poén volt!-mondta nekem, megpuszilta az arcom, és elment.
-Áááááááááááh!-sikoltották a lányok egyszerre, de én még mindig nem eszméltem fel..Ez meg mi volt? Akkor tetszem neki? Vagy csak egy baráti puszi volt ez?
-Fel tudod ezt fogni???-kérdezte Hanna mosolyogva és látszott rajta, hogy nagyon örül.
-Hogy képzeled ezt?-kérdezte nyávogva Dóri, amikor odajött hozzánk.
-Mármint mit?-kérdeztem értetlenül, mert hát én nem is csináltam semmit!
-Lesmárolod azt a fiút aki tetszik nekem?-kérdezte szúrós szemmel nézve.
-Én nem..
-Nem érdekel, láttam amit láttam!-szögezte le.-Nem vagyunk többé barátok, sajnálom.-ekkor értetlenül néztem rá.
-Bármikor is barátunk voltunk?-kérdeztem.
-Igen, miért, nem tudtad?-kérdezte. Hát, bakker nem.. :D
-Na, jelző volt. Nincs kedvem veled tovább vitatkozni.-mondta és elviharzott. Hát, ez nem túl szerencsés. Sikerült magamra haragítanom a suli legmenőbb csaját..Szuper...:P

A meglepő kérdés

-Csókolom!-köszönt mindenki kórusban.
-Jelentést kérek.-nézett Gerire.
-Jó reggelt kívánok! Lilla néninek tisztelettel jelentem, hogy azt osztály létszáma 21 és hiányzik a..-itt körül nézett.-Szóval, sokan.-fejezte be, és leültünk.
-Jó, kérem jöjjön ide, és diktálja le nekem, hogy kik.-amíg lediktálta Geri, mi elkezdtünk egy kicsit beszélgetni a csajokkal.
-Figyu, Luca.-böktem oldalba a mellettem ülő lányt.
-Igen?-kérdezte fájlalva a kezét.
-Jaj, annyira nem fájhat! Szóval, neked van pasid?-érdeklődtem, de Klári is meghallotta
-Bakker, Vani, miért fárasztasz mindenkit ezzel a kérdéssel?!
-Könnyebben tudtok majd aludni!-kacsintottam rá, és Lucához fordultam.-Szóval?
-Van.-felelte.-A B osztályból Kristóf.
-Jujjj, ő irtó jó pasi!-csodálkoztam, hogy meg kapta Lucát, mert ő .. hát, hogy is mondjam..nem valami szép :P
-Tudom. :)
-Befejeztétek a beszélgetést?-nézett ránk szúrós szemmel a tanárnő, de nem igazán érdekelt, csak bólintottam egyet.-Jó, akkor kezdjük. Nézzük a házi feladatot.
***Óra után.
-Köszönöm, viszont látásra!-köszönt el Lilla néni, de mindenki figyelmen kívül hagyta, és csak beszélgettük egymással.
-Gyerekek! Anyum megengedte, hogy legyen nálunk valami pizsi parti ma!-újságoltam a csajoknak.
-Uhh, komoly? Majd megkérdezem, mert úgy is egyedül lennék otthon, mert anyu dolgozni fog, és apu is!-mondta Cinti, majd mindenki egyertértett hogy ők is megkérdezik.
-Csajok! Lesz ma nálam egy buli!-jött oda hozzánk Dani. MI??? Akkor, meghív minket?
-Éééééés...??-kérdezte Erika.
-Gondoltam, eljöhetnétek.
Itt megállt bennem az ütő...JEEEE!!! ?Meghívott magához! :)
-Persze, ott leszünk!-egyeztem bele leghamarabb.
-Oké, akkor majd megírom Facebookon a részleteket. Sziasztok!-köszönt el mosolyogva, és elment. Hát,ez aztán durva volt.

Valentin nap..So hot :*

Sziasztok! Vanessa Clark vagyok, aki külföldről jött Magyarországra. 14 éves vagyok, kilencedikes. Kedvenc színem a lila, és van egy kutyám, Bonnie. Anyámmal élek, apum sajna elhagyott minket, és azóta kicsit rossz a viszonyunk.
A mai nap volt ...Valentin nap!! :D Csak, hát..sajna nincsen barátom, ezért nem kaphattam volna semmit . :( Reggel elindultam a suliba, és felvettem a legcsinibb rucim. Egy aranyos masnis pólót, egy fehér csőgatyát, és a  szürke csizmám, és a sálam meg a sapim, meg a kabim, és indulhattam is. Korán beértem, bent volt már a teremben Klári, Erika, Cinti, Peti, Géza. Ők mindig ilyen korán érnek be. A legjobb barátnőm köztük Cinti :) Köszöntem is:
-Jó reggelt !
-Szia, Nessa.-köszönt Géza mert ő mindig így hív, tudjátok..Vanessa-Nessa..XD
-Szia cucii, mizujs?-kérdezte Klári is.
-Semmike.Valentin nap!!-örvendeztem, utalva arra, hogy a barátjától biztos fog majd kapni valamit.
-Tudom, biztos valamivel meg fog lepni Sanyi valamivel! Úgy örülök neki!-szállt be a beszélgetésbe Erika.
-Jó nektek...-mondtam csalódottan.
-Nem vagy egyedül..nem hiszem, hogy nekem fognak hozni valamit, hiszen nincs olyan aki hozhatna nekem! -mondta Cinti is.
-Jaj, ne csináld már Cinti! Te olyan szép vagy! Bármikor összeszedhetsz pasit! Bárkit megkaphatsz!-vígasztaltam.
-Sziasztok!-lépett be a terembe Dani..jaj, tőle mindig elájulok, olyan cuki! :)
-Sziaaa.-köszöntem én is, majd Dani után belépett Dóri is..ő az osztály cicababája.
-Szia, Dani.-köszönt nyájasan Daninak, mert már nyár óta tetszik neki, mivel hát már nyáron ismerték egymást, még a gólya tábor előtt.
-Szia, Dóri.-köszönt közömbösen Dani.-A többieknek nem köszönt?
Erre válaszként egy megvető pillantást kaptunk.Leült Dóri a padjába, ami mögöttem volt. Amúgy, Dani előttem ül.
-Hallod, Nessa, volt házi kémiából?-kérdezte Dani. Juuuj, az a cuki arc! Olyan cuki! És az a kék szem..teljesen elmerengtem benne.-Hmm? Volt?
-Ja, bocsi. Nem, nem volt.-ébredtem fel az álmodozásból.
-Okéé..-mondta röhögve Dani. Hát, legszívesebben elsüllyedtem volna..
-Gyerekek! Ma van valentin nap!-váltottam témát.
-Még hányszor akarod elmondani?-kérdezte Cinti csalódottan.
-Bocsi, de tök jó!-mondtam és elővettem a kémia cuccom.
-Nekem, hozni fog a pasim cuccokat, az tuti!-mesélte Dóri.
-"És ez kit érdekel?"-kérdeztem magamban.
-Tudjátok, a menő csajoknak hoznak ajéndékot!-folytatta lenézően.
-Jó, most már abbahagyhatod.-védett meg minket Dani.
-Tessék?-kérdezte visszahőkölve Dóri, mint aki most kapott szív infartust, hogy valaki leoltotta.
-Igen, jól hallottad. Elegem van, hogy nem hagyod békén a csajokat. Nagyon idegesítő, szóval légy szíves máskor tartsd magadban a véleményed, mert szerintem senkit sem érdekel.-oltotta le keményen Dani, és kisétált a teremből. Mindannyian egymást néztünk a csajokkal, Dóri pedig már majdnem sírva kirohant a teremből.
-Ez meg...mi volt?-kérdezte Klári még mindig leblokkolva az események miatt.
-Nem tudom..-mondta Cinti, és egymásra néztünk. Ez egy ilyen "legjobbbarátnősösszenézés" volt. Mindketten tudtuk, hogy én mire gondoltam, de inkább kitöröltem ezt a gondolatot az agyamból.
-Na sziasztok emberek, megjöttem!-köszöntött minket Ádám.
-Szia szöszi.-köszöntem, mert mindenki így hívja, ez a beceneve.
-Csumi! Mizu?-kérdezte Cinti. Neki szerintem bejön Ádám, de amikor rákérdezek mindig tagadja..
-Semmi, uncsi volt a tegnap.
-Nekem is.-értett egyet Erika is.
*** becsöngetéskor.
Kb. 10-en voltunk bent a kémia laborban, a 21-ből. A többiek biztos betegek voltak, és Emma meg biztos késik,mert általában ő szokott késni.
-Jó reggelt mindenkinek!-csapta be maga után az ajtót Lilla néni.