Dóri

Megfogtam ezt a "málnamaszkot" és kisétáltam a mosdóból. A folyosón Dóri sietett felém, és gúnyosan végig nézett rajtam.
-Na finom volt a lekvár?-kérdezte, és én úgyéreztem, hogy szégyenemben elsüllyedek.
-Te voltál?-kérdeztem meglepődve, de ha jobban belegondoltam más nem lehet ilyen ördögi (még Dani sem) mint ő. Pökkhendin bólintott. Hát ezt nem hiszem el! Kínomban lesütöttem a szemem, és mentem volna tovább, de megállított..
-Ugye nem fogsz megint rászállni a pasimra?-kérdezte szúrós tekintettel rám nézve.
-Mármint kire is?-kérdeztem és kivettem a karjaimat a kezeiből.

-Danira, te hülye.-mondta lenézően.
-Ja, hogy megint itt tartunk..-jegyeztem meg magamnak, de meghallotta. Csak nézett rám, mint borjú az újkapura (hehe, ez most nem tudom honnan jött:D) és flegmán egy kis idő múlva így válaszolt:
-Idefigyelj. Ha megint rámászol, akkor én...megtéplek!-mondta ki a RETTENETES szót, amitől már 'megijedtem'.
-Oké.-mondtam röhögve, és sietősen visszamentem a kémialaborba. Amikor benyitottam megint senki nem volt bent a teremben...már megint hol vannak a többiek???-Hol vannak a többiek?-kérdeztem visszanézve Dórira.
-Ja, nem mondtam?-tetette magát lenézően.-Mindenki visszament a terembe, mert Liliom tancsi szerint, veszélyes lenne a te kis löttyöd után bemennünk.
-Jaj, nehogy már engem okoljál!-mondta és elindultam a folyosón, de NEM felé, mert már nagyon nem érdekelt a pampogása...
Amikor bementem a terembe, mindenki egy pillanatra rám nézett, majd...tapsolni kezdtek. Értetlenül néztem körbe, hiszen nem is csináltam semmit!
-Mi ez az egész? Nincs is szülinapom!-kérdeztem Dinától, aki vázolta a helyzetet:
-Mindenki megköszöni neked, hogy elmaradt a kémia. Kösziii tényleg!-ölelt meg.
-Ja, hát nincs mit..azt igazából nem is...-magyarázkodtam, de félbe szakított Klári:
-Amúgy, sikerült lejönnie annak az izének?
-Szerinted?-kérdeztem röhögve.-Vagy 10 percig mostam le, de csak leesett.
-Miért nem hoztad el? bevihetted volna művészet órára!-mondta, és nekem felcsillant a szemem. Klári láthatta rajtam, hogy valami van velem, ezért elkezdett rázni. Ez volt az utolsó emlékem, mert hirtelen a földet éreztem a testem alatt...