-Hol vagyok?-kérdeztem halkan. Kicsit felültem, de nem bírtam nagyon, mert nagyon fáradt voltam. De mi történt? Miért vagyok itt?
Egyszer csak kinyílt az ajtó, és anyu belépett. Arcán ijedtség látszott, furcsa volt.
-Drágám! Felébredtél?-kérdezte és hozzám sietett.
-Igen, anyu. Mit keresek én itt?-kérdeztem körbenézve, mert láthatóan ez egy kórterem volt.-És mi történt?
-Semmi, édesem, csak az iskolában elájultál.-magyarázta.-A kis barátaid hívták a mentőket, meg minket, és végül ide elszállítottak. Egyébként, van egy vendéged.-mondta, és kiment a kórteremből. Aput felébresztette, aki horkantott egyet, majd felébredt. Váltottunk egy pár szót, majd ő is kiment, és belépett Jason...
-Szia..mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten, mert szerintem neki órája lenne!
-Szia. Halottam, hogy mi történt, és azonnal rohantam ide hozzád.-mondta, és leült arra székre ahol apu ült.
-És a sulid?
-Nem érdekel.
-De érdekeljen! Menj vissza! Miattam nem kell itt maradnod..-mentegetőztem, mert kicsit lelkiismeretfurdalásom lett, hogy talán Jason miattam kap igazolatlant...
-Nem megyek. Te fontosabb vagy nekem, mint az iskola.-mondta.
-Komolyan?-kérdeztem vissza, mert hát...ezt jó volt hallani! :)
-Igen.-bólintott.-De, mesélj. Mit mondtak az orvosok? Mikor engednek ki?
-Nem tudom, én csak aludtam, anyuék beszéltek az orvossal, gondolom.-vontam meg vállam.
-Értem.-ekkor megszólalt a telefonja.-Bocs, ezt fel kell, hogy vegyem!-mondta, és fürgén kiment a szobából. Na, kösz. Itt hagyott egyedül..:(
3 perc múlva már vissza is tért.
-Ne haragudj, de lépnem kell. Majd még beszélünk, jobbulást!-köszönt el, és adott egy puszit. Ezt most mire véljem?
-Szia.-köszöntem el csalódottan, de szerintem ezt már nem hallotta. Hova sietett ennyire? :O
Jason-t felváltotta anyu, és apu.
-Na, végre valaki.-mondtam.-Mit mondtak amúgy az orvosok? Mikor mehetek ki?
-Már holnap reggel indulhatunk. Semmi komoly bajod nincs, csak keveset ihattál.-mondta, és rámutatott arra a gépre amiből víz folyt a szervezetembe.
-Ja, hogy ez itt van.-néztem a gépre. Kicsit megijedtem, mert tűvel volt a bőrömbe szúrva, én meg őszintén szólva rettegek a tűtől...:S
-Igen. De most pihenj nem akarom, hogy rosszul legyél!-mondta anyu, és integetve kiment. Apu még bent maradt, és közelebb jött hozzám.
-Vani, szerintem megérdemled.-nyújtott át, egy új érintő képernyős telefont.
-Mi?? De miért?-kérdeztem örvendezve, mert még sosem volt ilyen szuper telóm!
-A jó jegyeid miatt, meg stb...úgy érzem most van itt az ideje, hogy kapj egy okos telefont, és íme itt
-Köszönöm!
-Nincs mit. Majd még beszélünk. Este még benézünk hozzád. Szia!-mondta, és kiment. Egyedül maradtam...:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése