2014. április 27., vasárnap

Jason van kutyád?

Az órák többi része nagyon unalmas volt. Valahogy nem kötött le, hogy hol helyezkedik el Magyarország, vagy pedig ismétlés a II. világháborúról...én csak egy valamin gondolkoztam. Vagyis valakin. Bálinton. Miért csinálja ezt? Miért ő van megsértődve? És miért nem kapott el? Még mindig fáj a fenekem...:(
 Tanítás után hazaindultam. Otthon gyorsan megírtam a leckém, és felnéztem a netre. Szerencsémre fent volt Cinti:
Vani: sziaa..:/
Cinti: szia, mi a baj? :O
Vani: Bálint...miért ő van felháborodva???:o
Cinti: jaj hagyd már! kit érdekel? :)
Vani: engem bakker mert....egyszerűen nem tudom, miért !!!!!!
Cinti: nyugi, Ness. semmi para szerintem ! ne foglalkozz vele!
Vani: hát jó. de most sztem lépek, fel akarom hívni még Jason-t is.
Cinti: okés, menj! puszi szia :*
Vani: szia :(
Kiléptem FB-ról, és tárcsáztam Jason számát.
-Szia, Nessa!-köszönt bele lelkesen a telefonba Jason.
-Szia Jason.-köszöntem én is lehangoltan.
-Mi a baj?-kérdezte, és hallottam a hangján, hogy aggódott értem. Tényleg.
-Semmi, csak Bálint...-kezdtem magyarázni, de félbehagytam, mert nem akartam untatni.-Mindegy, nem is ezért hívtalak. Hanem azért, hogy nem jöttök-e ki a térre a haverjaiddal majd hétvégén? Én is kihívok pár embert, mehetnénk kosarazni, vagy valami...
-De, persze! Hívok valakit, aztán majd megbeszéljük a részleteket okés?
-Oké, köszi.-mondtam, és kicsit jobb lett a hangulatom.
-De most muszáj leraknom, mert ki kell vinnem sétálni Tapit.-mondta sietősen.
-Hogy kit?-kérdeztem nevetve.
-Ja, kaptam most egy kutyust.-mesélte.
-Értem.-mondtam, és támadt egy jó ötletem.-Én nem mehetek veletek?
-De,persze. Gyere! Megyünk érted Tapival.-mondta röhögve, mire én is elmosolyodtam.
-Oké, várlak téged.Vagyis titeket.-esett le, hogy ketten vannak a kutyával.
-Na jó szia!-nyomott ki röhögve. Gyorsan ledobtam az ágyamra a telefonom, és leszaladtam anyuhoz.
-Mi az kincsem?-kérdezte miközben éppen valamit kotyfasztott a konyhában. Vagyis főzött.
-Megyek Jason-nel kutyát sétáltatni, oké?-kérdeztem, és felvettem a cipőm.
-Oké. De siessetek haza!-mondta anya,én meg bólintva felvettem a kabátom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése