Mi ez a kép?!

Másnap reggel várt rám a sok tanulni való, meg minden... pedig olyan szép idő volt kint! Tárcsáztam is egy számot:
-Szia, Cinti! Nem megyünk ki a térre?-kérdeztem a legjobb barátnőmtől a telefonba, akinek a hangján érződött, hogy felébresztettem.
-Szia...ööö de kimehetünk...de most bocs visszaalszom! Majd még beszélünk, szia.-rázott le, és én vállat vonva kinyomtam. Leültem megtanulni a törit, amivel kb. 30 perc múlva végeztem is, mert nem volt olyan nehéz és sok. Lementem a konyhába egy kis üditőért.
-Anyu, megtanultam a törit.-mondtam, és kivettem a hűtőből egy dobozos kicsi narancslevet.
-Oké szívem. Még tanulsz valamit?-kérdezte.
-Aha, szerintem matekot. Az elég gyatrán megy...-mondtam és felmentem vissza a szobámba. Elkeezdtem megcsinálni a matekot, de egyáltalán nem bírtam koncentrálni, mert csak Dani, Jason, és Jani jutottak az eszembe. Mégis mit csináljak? Hát, Danit kilőhetem mert vele nem fogok soha többé összejönni. Jani meg hát...még alig ismerem! Helyes meg minden, de nem hozzám való szerintem! Jason meg...ő helyes, és nagyon régóta ismerem! Vicces, kedves, megértő...mi kell még? Azt hiszem most már tényleg szerelmes vagyok! Vagy ez is csak egy fellángolás mint Daninál volt? Én már ezt nem értem!
Hagytam a francba a matekot, és bekapcsoltam a gépem. Nem voltak nagyon fent MSN-en ezért felmentem Facebookra. Rögtön egy csókolózós kép fogadott, amit Dani rakott ki róla és Dóriról. Hát ez kész! Most komolyan? Még ezek után is ezt csinálja velem? Tovább görgettem lefelé, és megláttam még egy képet, egy ölelkezőset...de az nem róluk készült, hanem rólam és ... Jason-ről!! És ki tette ki? Hát persze, hogy Dani! De miért? És mikor csinálta a képet? Hogy jött utánunk! És ezt írta a képhez: "Legyetek boldogok :*" Még neki áll feljebb? Hát ezt én már nem bírom! Hogy lehet képes ilyesmire? Engem akar kiakasztani vagy mi? Ha igen, akkor sikerült neki! Azonnal lerohantam az emeltről és felvettem a kabátom meg a csizmám és a sapim.
-Kicsim, hova mész?-kérdezte anyu miközben megkavarta az ebédet.
-Átugrom Jason-ékhez.-mondtam mintha ez olyan természetes lenne.
-Várj!-állított meg.-Itt van Jason? Jason Gold? Komolyan? Miért nem mondtad?-kérdezte örvendezve mire megvontam a vállam és rohantam ki az utcára. Mentem, mentem amikor elérkeztem a házhoz. Becsöngettem, és egy idős néni fogadott.
-Vanessa? Vani? Te vagy az, kis csillagom?-kérdezte nagyra nyílt szemekkel nézve boldogan Jason nagyija.
-Igen, én vagyok Mrs. Gold! Bocsánat az ebéd idei zavarásért, de itthon van Jason? Beszélnem kéne vele!-mondtam sürgetve.
-Persze, itthon van gyere csak!-tessékelt be. Amikor beléptem lélegzetelállító dolgokat láttam. Mindenhol méreg drágs dolgok, virágok, cserepek, bútorok, óriási plazma tévé.-Sajnos csak én és Jason vagyunk itthon, Jason anyukája és apja még nem értek haza a vásárlásból.
-Értem.-mondtam de nem igazán kötött le amit mondott Mrs. Gold, csak ámuldoztam a dolgoktól.
-Nyugodtan menj fel, fent van Jason a szobájában. Az ő ajtóján van egy nagy rock bandás pószter...már el is felejtettem a nevét!-mondta mosolyogva Mrs. Gold.
-Oké, köszönöm szépen!-mondta és felsiettem a lépcsőn. Bekopogtam az ajtón, és benyitottam. Jason az ágyában feküdt és telefonozott.
-Szia, Vani. Hát te?-kérdezte félre rakva a telefonját.
-Szia Jason! Beszélnünk kell de gyorsan!-mondtam, és leültem hozzá az ágyra.
-Mégis mi ilyen sürgős?-kérdezte.
-Bekapcsolhatom a géped?-kérdeztem odarohanva az asztali gépéhez, és benyomtam.
-Persze, de mi ez az egész?-kérdezte furcsállva. Én nem szóltam semmit, egészen addig amíg be nem töltődött az a fénykép ami rólam és Jason-ről készült. Mellém jött és jobban szemügyre vette a képet.-Ez meg micsoda? És ki ez a Dani aki kirakta ezt?
-Mindent elmondok, de nézd. Ezt nem értem. Dani amúgy a volt fiúm, akivel történetesen kb. csak 1 napot jártam de máris megcsalt...és most gondolom féltékeny rád...-meséltem el,hogy szerintem mi a helyzet..láttam Jason-ön, hogy neki kicsit magas ez az egész, de bólintott. Durva....hmm...