Egy kamera

Reggel felkeltem, és lementem reggelit csinálni. Benéztem a hűtőbe, és sajna nem sok mindent találtam, csak egy kis tejet..:( Gondoltam, akkor csinálok zabpelyhet. Kivettem a tejet, és kiöntöttem egy kis tálba a zabpehelyhez. Megfogtam egy kanalat, és megláttam egy...kamerát! :O Az meg mit kereshet ott? És a szüleim rakták oda? Ezek a kérdések forogtak bennem,de nem érdekelt, bármelyik pillanatban beléphettek anyuék ezért gyorsan be lapátoltam a zabpelyhet, és elindultam az emeletre rendet csinálni. 
 Anyuék csak olyan 11 óra körül érkeztek haza, de akkor igen mérgesen.
-Szia kicsim!-köszönt idegesen anya.
-Szia anya!-köszöntem.-Valamit el kell mondanom...
-Várj, előtte mesélek valamit!-szakított félbe.-Képzeld el, hogy Bettiéknél aludtunk,-(ő anyu barátnője, akinek van egy férje, és egy óriási házuk)-és azon az estén elment a kisbabája Bettinek!-mondta majdnem sírva.-Hát nem szörnyű?
 -De, nagyon.-bólintottam, de nem is annyira figyeltem rá. Akkor, nem is ők rakták oda apuval azt a kamerát? Ha nem ők, akkor ki?
-És veled mi volt itthon?-kérdezte apa behozva a bőröndöket.
-Semmi különös. Unatkoztam.-füllentettem.
-Értem. Na, menj fel tévézni. Vagy olvasni. Vagy hívj át valakit.-ajánlotta anyu, hogy ma ne kelljen "unatkoznom".
-Oké, áthívom Cintit.-jelentettem ki, és felrohantam a szobámba a telefonomért.
-Szia Cinti!-köszöntem a telefonba.
-Szia, Vani! Mizu?
-Nem jössz át?
-Deeee, mindjárt megyek.-mondta.
-Oksi, akkor várlak! Szia!-köszöntem el, és kinyomtam. Lerogytam az ágyamra és gondolkoztam. Kb. 10 percig gondolkozhattam, mert bekopogtak a szobámba.
-Hahóóó, Vani, Cinti vagyok.-odarohantam az ajtóhoz, és beengedtem a legjobb barátnőm.
-Szia.-köszöntem szomorúan.
-Mi az, csajszi?-kérdezte aggódva Cinti, és leültünk az ágyamra.
-Tegnap itt volt Dani és összejöttünk.
-Ééééés ebben mi a rossz?-furcsállta.
-Ez nem rossz! Csak, valaki rakott egy kamerát a konyhába..de nem anyuék voltak!
-Öhhhhmmm..ez egy kicsit furi!-ekkor megcsörrent a mobilom. Dani volt.-Ki az?-kérdezte Cinti.
-Dani!!!-mondtam sikongatva, hogy mit tegyek.
-Vedd fel!
-Háló?-kérdeztem a telefonba.
-Szia, Vani! Mizu?-kérdezte bele Dani.
-Semmi. Figyu..kérdeznem kell valamit!
-Mondd nyugodtan!-mondta kedves hanggal.
-Te raktál egy kamerát a szekrénybe?-kérdeztem félve a választól.
-Hogy képzeled? Miért vádolsz meg ilyennel? Ha normális leszel, akkor beszéljünk! Szia!-nyomott ki. Sírva néztem Cintire.
-Mi történt?-kérdezte.
-...-csak szipogtam. Semmit nem tudtam mondani.