Na elérkeztem ehhez is...Egy köszönetet szeretnék írni nektek, kedves blogolvasók!:)
Tudom, hogy ez most furcsán hangzik nektek, de szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogomat, ugyanis, a blog elérte az 1000 oldalmegtekintést. *.* Ráadásul, a blognak van már 5 követője. Köszönöm nektek, de az újabb rész csak holnap jön. Remélem, kibírjátok addig, hogy mi történik főhősnőnkkel, Vanessával, és, hogy milyen kaland következik a következő fejezetben. ;)
További szép estét mindenkinek!:)
Reggel felkeltem, és eszembe jutott, hogy ma táncórám lesz..jaj istenem, próbálunk egy darabot, annyira nekem nem tetszik, mondjuk azért nem is olyan rossz. És pénteken elő fogjuk adni az egész iskolának! Úr isten! Mi gólyák fogunk előadni! :OO
Elmentem hogy megmossam a fogam, sminkeljek, stb. és kiválaszottam a ruhám amit fel akartam venni. Egy lila tök jó pulcsi, és egy cicagatya, ami farmernak néz ki de közben cicagatya. Lebaktattam a lépcsőn, és felvettem a cipőm, meg felöltöztem.
-Elmentem!-ordítottam.
-Jól van kicsim! itt van pénz büfére! Ügyes legyél ma!-mondta anyu és a kezembe nyomott egy 500-ast. Kimentem a kapun, és arra lettem figyelmes, hogy a kapunál Jason támasztja a kerítést.
-Sziaaa! Hát te?-örültem meg neki, és megöleltem.
-Gondoltam, elkisérlek a suliba. Úgyis mondanom kell valamit.-mondta és elindultunk.-Szóval, arról akartam veled beszélni, hogy most pénteken lenne a keringőm..-kezdte, de egyből közbevágtam:
-Jaj, a péntek az nem jó!-mondtam, és a táncomra gondoltam, hogy fellépünk, és akkor van a suliban, egy olyan nap, amit iskolánk névadójáról, Arany Jánosról neveztek el, tehát Arany János nap.
-Ja, nem ez a péntek.-rázta meg a fejét mosolyogva.-Tudom, hogy a mostani péntek nem lenne jó
neked.-mondta, és furcsálva néztem rá.
-Honnan?
-Vannak emberek akik követik minden lépésedet.-vonta meg a vállát mosolyogva, de látta rajtam, hogy nem dőlök be neki.-Na jó, múltkor amikor hazakísértelek félig, akkor montad.
-Ja, tényleg.-esett le, és elröhögtem magam.
-Na, szóval. Holnap lenne egy próba. El tudsz rá jönni?-gondolkodtam egy kicsit, de végül nem jutottam semmire, mert nem rémlett, hogy bármi is lenne.
-Aha. -mondtam, de eszembe jutott, hogy mégse.-Ja, nem....ének órám lesz. De, hánytól lenne? Lehet, hogy el tudok menni!
-15:00-tól lenne, 16:00-ig.-felelte.
-Az ének órám pont 16:00-tól kezdődik..mindegy, megmondom, hogy majd csak 16:15-kor kezdődjön el.-vontam meg a vállam.
-Okés, köszi.-mondta röhögve és így folytatta:-Akkor majd még hívlak, hogy mi van.
-Okééé.-mondtam.
Még beszélgettünk sokat, és pont becsöngőre sikerült beérnem. Bárcsak ne tettem volna...
Hazabaktattam, mert már eléggé fáztam a hideg,ködös levegőben. Amikor hazaértem, kicsit eleredt az eső, de az már nem érdekelt, mert már bent voltam a házban.
-Kislányom, végre, hazaértél!-örvendezett anyu.-Milyen volt ott nála?
-Jó volt.-fogtam rövidre, és felrohantam az emeletre. Szeretem anyut, meg minden de most valahogy nem volt kedvem vele beszélgetni, mert majd szét vetett a boldogság! :) Dani miatt...? Nem, dehogy! Danit, és mindenkit ki fogok zárni az életemből (fiúk közül) kivéve Jason-t...:) meg apát...:D
Bezártam magam után az ajtót, és elkezdtem tévézni. Uncsi filmet néztem, valami férfiről szólt, aki nyomozó, és akkor meg akarják ölni meg ilyenek, de nem kötött le. Megnéztem volna mást, de hát csak ez volt. Nem igazán figyeltem oda, mert közben Jason-nel sms-eztem. Mindig röhögő fejeket küldtünk egymásnak, és egyszer csak egész másféle témára terelte a figyelmet...ezt írta:
Jason: figyu, egy hét múlva lesz nálunk a farsang, és mindenkinek kell majd keringőzni. Nem akarsz eljönni? és akkor keringőzhetnél velem..(persze csak ha szeretnél)
Úriiiiiiiisten! *.* Most elhívtak táncolni?! Nem gondolkodtam sokáig, egyből elküldtem neki a választ:
Nessa: persze, eljövök! ;)
Máris jött a válasz vissza:
Jason: komolyan? szupi, köszi! :) Akkor már holnaptól kezdődnek a próbák! majd még beszélünk erről, de most lépnem kell, megjöttek anyámék. szia! :)
Nessa: szia :)
Hát ez tök jó! És tudjátok mi a jó? Hogy Jason tizedikes! :) Majd menőzhetek azzal, hogy jövőhéten keringőzök egy tök menő tizedikes sráccal! Szuper ;)
Kikapcsoltam a tévét, mert 21:00 volt. Még ugyan nem kellett volna mennem de elmentem lezuhanyozni, és vacsorázni. Anyuékkal az asztalnál ülve kínos csend fogadott.
-Na mi a kaja?-kérdeztem lehuppanva apa mellé, ahol az én helyem van.
-Rántott hús krumplival,édesem.-válaszolt anyu.
Gyorsan legyűrtem a kaját, és felrohantam zuhanyozni, és lefeküdtem aludni. Csodás volt ez a nap! :)
-Aha, vágom.-kezdte érteni.-Szóval, féltékeny rám. De miért is?
-Nem tudom...bizttos azt hiszi, hogy mi ketten..-utaltam arra, hogy talán azt hiszi Dani, hogy mi ketten Jason-nel együtt vagyunk.
-Haha, hát ez az egész egy vicc!-kelt ki magából.
-Jó, nyugi, nyugi, csak egy kicsit furcsa Dani! Leállítsam?-kérdeztem.
-Nem, majd én.-mondta, és lerohant a lépcsőn. Utána rohantam.
-Hova rohansz? Azt se tudod hol lakik, és most hol van!-ordítottam utána már-már az utcán.
-Hidd el, tudom, hogy mit csinálok!-üvöltötte vissza. Már, hogy tudná?
-Hát jó!-mondtam, és becsuktam az ajtót, és visszamentem fel a szobájába. Kattintgattam a gépén, és megláttam, hogy fent van Dani. Ráírtam:
Vani: szerintem menekülj! ;)
Dani: WTF? ;DD mostmár, hogy megcsalsz féljek is tőled ?
Vani: basszus, én csaltalak meg? mutassak tükröt? ja, bocs...csak a szép embereknek van tükre ;)
Dani: ez most leoltás volt?
Vani: hagyjuk...
Dani: ja...ilyenkor kell röhögni? :/ bocsi, nem tudtam.
Vani: leálltál?
Dani: na jó, bocs csöngettek, lépek csőőő
Vani: ink ne nyiss ajtót..
Dani: ki nem szarja le hogy te mit mondasz?
Vani: én szóltam..szia :)
Bezártam Dani chatjét, és benyitott Mrs. Gold.
-Nekem, most mennem kell.-mondta és bólintottam, de körbenézett.-Egyébként, hol van a kisunokám, Jason?
-Mindjárt jön.-gondoltam nem avatom be a részletekbe, azt azért már nem. XD
-Oké, akkor megmondanád neki csillagom, hogy én elmentem, és a szülei csak holnap jönnek? Most sajnos mégse jönnek haza, elutaztak most hívtak.
-Persze, megmondom. Csókolom!-köszöntem el, jelezve, hogy már nincs kedvem tovább beszélgetni.
-Rendben, nem zavarok, és köszönöm! Szia, édesem.-köszönt el, és lebaktatott a lépcsőn. Kikapcsoltam a gépet, és ledőltem Jason ágyára. Finom illatta volt, akárcsak Jason-nek...vajon miért? :D Egyszer csak már aludtam, aludtam, és aludtam.
***
Felkeltem. Mellettem Jason feküdt, nekem a fejem a hasára volt hajtva. Ő is aludt.
-Hol vagyok? És hány óra?-kérdeztem halkan magamtól, és kimásztam az öléből. Megnéztem a telómon az időt, és már 20:00 volt.
-Jason, Jason!-ébreszgettem, és simogattam. Egyszer csak felriadt.-Nyugi, csak én vagyok!-mondtam megnyugtató hangon, és közelebb hajoltam hozzá.
-Hány óra? És mi történt?-kérdezte álmos szemmel.
-20:00 van, és csak elaludtunk. Inkább mond, hogy mi volt Daninál.-sürgettem és mellé ültem.
-Semmi, beszélgettünk.-fogta rövidre, és rámmosolygott.
-Hát oké.-bólintottam.-Most viszont mennem kéne.
-Maradj még!-fogott vissza.
-Muszáj mennem!
-Na jó, akkor menj.-engedett le finoman.
-Akkor, szia!-szedtem össze a cuccaim, és megpusziltam az arcát...vagyis csak akartam, de ő megfordult valahogy, és véletlen a szájára sikerült...
-Szia...-mondta megilletődötten, és kimentem a szobájából. Hát, ez kemény volt ! XD
Másnap reggel várt rám a sok tanulni való, meg minden... pedig olyan szép idő volt kint! Tárcsáztam is egy számot:
-Szia, Cinti! Nem megyünk ki a térre?-kérdeztem a legjobb barátnőmtől a telefonba, akinek a hangján érződött, hogy felébresztettem.
-Szia...ööö de kimehetünk...de most bocs visszaalszom! Majd még beszélünk, szia.-rázott le, és én vállat vonva kinyomtam. Leültem megtanulni a törit, amivel kb. 30 perc múlva végeztem is, mert nem volt olyan nehéz és sok. Lementem a konyhába egy kis üditőért.
-Anyu, megtanultam a törit.-mondtam, és kivettem a hűtőből egy dobozos kicsi narancslevet.
-Oké szívem. Még tanulsz valamit?-kérdezte.
-Aha, szerintem matekot. Az elég gyatrán megy...-mondtam és felmentem vissza a szobámba. Elkeezdtem megcsinálni a matekot, de egyáltalán nem bírtam koncentrálni, mert csak Dani, Jason, és Jani jutottak az eszembe. Mégis mit csináljak? Hát, Danit kilőhetem mert vele nem fogok soha többé összejönni. Jani meg hát...még alig ismerem! Helyes meg minden, de nem hozzám való szerintem! Jason meg...ő helyes, és nagyon régóta ismerem! Vicces, kedves, megértő...mi kell még? Azt hiszem most már tényleg szerelmes vagyok! Vagy ez is csak egy fellángolás mint Daninál volt? Én már ezt nem értem!
Hagytam a francba a matekot, és bekapcsoltam a gépem. Nem voltak nagyon fent MSN-en ezért felmentem Facebookra. Rögtön egy csókolózós kép fogadott, amit Dani rakott ki róla és Dóriról. Hát ez kész! Most komolyan? Még ezek után is ezt csinálja velem? Tovább görgettem lefelé, és megláttam még egy képet, egy ölelkezőset...de az nem róluk készült, hanem rólam és ... Jason-ről!! És ki tette ki? Hát persze, hogy Dani! De miért? És mikor csinálta a képet? Hogy jött utánunk! És ezt írta a képhez: "Legyetek boldogok :*" Még neki áll feljebb? Hát ezt én már nem bírom! Hogy lehet képes ilyesmire? Engem akar kiakasztani vagy mi? Ha igen, akkor sikerült neki! Azonnal lerohantam az emeltről és felvettem a kabátom meg a csizmám és a sapim.
-Kicsim, hova mész?-kérdezte anyu miközben megkavarta az ebédet.
-Átugrom Jason-ékhez.-mondtam mintha ez olyan természetes lenne.
-Várj!-állított meg.-Itt van Jason? Jason Gold? Komolyan? Miért nem mondtad?-kérdezte örvendezve mire megvontam a vállam és rohantam ki az utcára. Mentem, mentem amikor elérkeztem a házhoz. Becsöngettem, és egy idős néni fogadott.
-Vanessa? Vani? Te vagy az, kis csillagom?-kérdezte nagyra nyílt szemekkel nézve boldogan Jason nagyija.
-Igen, én vagyok Mrs. Gold! Bocsánat az ebéd idei zavarásért, de itthon van Jason? Beszélnem kéne vele!-mondtam sürgetve.
-Persze, itthon van gyere csak!-tessékelt be. Amikor beléptem lélegzetelállító dolgokat láttam. Mindenhol méreg drágs dolgok, virágok, cserepek, bútorok, óriási plazma tévé.-Sajnos csak én és Jason vagyunk itthon, Jason anyukája és apja még nem értek haza a vásárlásból.
-Értem.-mondtam de nem igazán kötött le amit mondott Mrs. Gold, csak ámuldoztam a dolgoktól.
-Nyugodtan menj fel, fent van Jason a szobájában. Az ő ajtóján van egy nagy rock bandás pószter...már el is felejtettem a nevét!-mondta mosolyogva Mrs. Gold.
-Oké, köszönöm szépen!-mondta és felsiettem a lépcsőn. Bekopogtam az ajtón, és benyitottam. Jason az ágyában feküdt és telefonozott.
-Szia, Vani. Hát te?-kérdezte félre rakva a telefonját.
-Szia Jason! Beszélnünk kell de gyorsan!-mondtam, és leültem hozzá az ágyra.
-Mégis mi ilyen sürgős?-kérdezte.
-Bekapcsolhatom a géped?-kérdeztem odarohanva az asztali gépéhez, és benyomtam.
-Persze, de mi ez az egész?-kérdezte furcsállva. Én nem szóltam semmit, egészen addig amíg be nem töltődött az a fénykép ami rólam és Jason-ről készült. Mellém jött és jobban szemügyre vette a képet.-Ez meg micsoda? És ki ez a Dani aki kirakta ezt?
-Mindent elmondok, de nézd. Ezt nem értem. Dani amúgy a volt fiúm, akivel történetesen kb. csak 1 napot jártam de máris megcsalt...és most gondolom féltékeny rád...-meséltem el,hogy szerintem mi a helyzet..láttam Jason-ön, hogy neki kicsit magas ez az egész, de bólintott. Durva....hmm...
És tudjátok ezek után jött a szokásos bunyó, ami minden filmben van az ilyen helyzetek után...
-Álljatok már le!-alaposan megijedtem.
-Mindjárt, csak először szétverem a képét!-mondta elszántan Dani, és felpofozta Janit MAJNDEM! De csak MAJDNEM, mert Jani megfogta a kezét, mielőtt felpofozta volna, és kicsavarta.
-Na jó, elég!-ugrottam közéjük, és hátrébb hőkölt mind a kettő.-Elegem van belőletek! Miért ilyen a szülinapom? Hmmm? Miért a szülinapomon kell?-néztem Danira, majd Janira.-Ja, és Jani...legalább te legyél az okosabb! Én leléptem..-mondtam könnybe lábadt szemmel, és felkaptam a kabátom. Kirohantam az utcára, és csak sírtam. Egyszer csak megcsörrent a telefonom:
-Szia, drágám, mikor jössz haza?-kérdezte anyu a telefonba.
-M-á-r m-e-gy-e-k h-a-z-a...-szipogtam szaggatottan.
-Mi a baj szívem?-aggódott.
-Semmi, otthon elmondom.
-Ne menjen el érted apa?-ajánlotta fel anyu.
-Nem, megyek egyedül. Mindjrát otthon vagyok. Szia.-tettem le.
Kicsit később valaki nekem jött hátulról...
-Vigyázzál már, légyszíves!-néztem rá...egy srácra. Nem hiszem el! Megint egy srác az életemben? ÁÁÁÁÁ....
-Bocsi.-mondta, és összeszedte a cuccaim, és átadta nekem.-Jason a nevem.-mutatkozott be, de kicsit furcsálltam ezt e nevet.
-Hogy-hogy Jason? Várj...téged ismerlek! Oviból! Los Angeles-ből jöttél nem?-ismertem fel Jasont.
-De, onnan! Nessa, te vagy az?-kérdezte röhögve, és én is bekapcsolódtam a röhögésbe.
-Igen! De durva! Mióta laksz itt?-kérdeztem.
-Miután elmentél az országból, nagyon sírtam, ezért utánad mentem..végül itt ragadtam Magyarországon, és anyuéknak már nem volt szívük haza vinni LA-be.-mesélte a sztorit, mire még jobban röhögni kezdtem.
-Aha, vágom.-mondtam kicsit megnyugodva.-És, mi járatban erre?
-Itt lakom, a Rózsa utcába, csak leszaladtam a boltba.-mutatott a kezében lévő szatyorra.
-Én is ott lakom!-örvendeztem.
-Komoly? Akkor lépjünk együtt haza!-mondta, és poénból megfogta a kezem. Kéz a kézben mentünk hazafelé, és visszaemlékeztünk minden együtt töltött pillanatunkra. Durva, hogy pont Jason-nel találkozok össze!
-Amúgy, te sírtál?-kérdezte a szemembe nézve. Fájt beismerni, de megszólaltam:
-Igen..
-Miért?-kérdezte.
-Semmi, fiúk miatt.-fogtam rövidre a sztorit, és megint könnybe lábadt a szemem.
-Ohh, sajnálom.-mondta, és átölelt. Furcsa volt.
Pár perccel később már a kapunkban álltunk.
-Na, akkor én most bemegyek.-mondtam, és megöleltem.
-Oké, majd még beszéljünk!-mondta Jason.-Szia!
-Szia!-köszöntem el, és boldogan berohantam a házba.
-Szia, kicsim! Mi történt?-kérdezte anyu, aki szerintem már rég várt, és nagyon izgult, hogy mi van velem.
-Semmi, boldog vagyok!-jelentettem ki, és felrohantam. Anyu biztos hülyének nézett, hogy au egyik pillanatban még sírok, a másikban meg már boldogan nevetgélek..:) Nem érdekelt, ezen az éjszakán már csak aludtam, és boldog voltam, de nagyon! :)
-Na?? Mit csináltatok?-kérdezte izgatottan Erika.
-Semmit..-tagadtam az egészet, mire Erika elkezdett rosszallóan nézni.
-Te nem Danival jársz?-kérdezte.
-Nem hiszem...-mondtam szomorúan.
-Mi történt?-kérdezte, és elmeséltem neki az egészet.-Sajnálom...:(
-Én is .. Mindegy, menjünk le a többiekhez.-tápászkodtam fel a kanapéról, és megsimogattam a macskát.
-Oké, menjünk.-egyezett bele Erika is és lementünk.
-Hol voltatok?-kérdezte Sanyi teljesen berúgva.
-Fent...-mondta Erika és utat tört nekünk.-Emberek, arrébb, kösz.
-Csajok, csajok! Jani lelépett!-jött ida hozzánk Klári.
-Mi? Miért?-kérdeztem. Ugye nem miattam..?
-Nem tudom, azt mondta inkább lelép..-ekkor hirtelen bűntudatom lett. Remélem nem miattam ment el! Ösztönösen elindultam az ajtó felé, de hallottam, hogy Klári utánam szól:
-Most meg hová mész?-inkább nem válaszoltam, csak rohantam ki az utcára. Megláttam a sarkon Janit, és elkezdtem neki üvöltözni:
-Jaaaaani! Állj már meg!!-kiabáltam, és hátrafordult. Megállt a sarkon, én meg rohantam oda
hozzá.
-Mit keresel te itt?-kérdezte tőlem amikor mellé értem.
-Ezt én is kérdezhetném tőled...-mentegetőztem.-Miattam jöttél el?-kérdeztem szomorúan a földet bámulva.
-Őszintén? Igen...-vallotta be.
-Miért?-kérdeztem.
-Nem akartam, hogy kellemetlen legyen neked..-mondta, és ez nagyon jól esett! :)
-Jaj, de aranyos vagy!-pusziltam meg, de kicsit meglepődött.-Ne lepődj meg. ;)
-Jó, csak hát...-mondta, és megcsókolt.
-Figyu, most mi van köztünk?-kérdeztem eltűnődve.
-Nem tudom.
-Hát oké, akkor gyere vissza velem a buliba ! -ajánlottam, és megfogtam a kezét. Együtt sétáltunk vissza a házhoz, és amikor beléptünk az ajtón, az összes szempár ránk szegeződött. Kicsit furi volt...
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte Dani berúgva.
-Miért? Zavar?-kérdeztem és arrébb löktem. Dani utánam jött, és fel akart lökni, de Jani elém mögém ugrott, hogy megvédjen...
